A Nobel-díjas Grazia Deledda…

és más szárd írók és költők

A lenyűgöző épületű budapesti Királyi Palotában november 23-án 17 órakor kezdődik a  “ Szárd identitású írók és költők, a Nobel-díjas Grazia Deledda “ című kulturális rendezvény.

Grazia Deledda életéről

Az olasz (szárd) író 1871-ben egy szardíniai kisvárosban született, hétgyerekes jómódú földbirtokos család ötödik gyermekeként. Apja vállalkozó volt, és egy időben Nuoro polgármestere. Anyja vallásos volt, és gyermekeit is vallásos nevelésben részesítette.

Az elemi iskolát Nuoroban járta, azután magánúton folytatta tanulmányait, egy olasz elemi iskolai tanárral, aki olasz-, latin- és franciaórákat adott neki. (Akkoriban nem volt szokás a lányokat az elemi iskolán túl taníttatni.) A későbbiekben autodidakta módon ismerkedett az irodalommal.

Íróként a L’ultima moda című folyóirat oldalain debütált néhány elbeszéléssel.

1899-ben Rómába költözött, és ezután több művét is kiadták: Anime oneste (1895), az Il vecchio della montagna (1900).

1903-ban az Elias Portolu kiadó szerződtette, és több regényét és színházi darabját is megjelentette. Cenere (1904), L’edera (1908), Sino al confine (1911), Colombi e sparvieri (1912), Canne al vento (1913), L’incendio nell’oliveto (1918), Il Dio dei venti (1922).

A Cenere című művéből filmet is forgattak.

Művészetét külföldön is elismerték, Gorkij és D. H. Lawrence is elismerően nyilatkozott róla.

Első igazi irodalmi sikerét az Elias Portolú (1903) című írásával érte el, melyet minden európai nyelvre lefordítottak.

Az 1926-os irodalmi Nobel-díj kitüntetettje, Grazia Deledda jóformán ismeretlen a magyar olvasók előtt – regényei közül mindössze egy jelent meg magyarul, a Szerelemből gyilkolt. Pedig az írónő szűkebb hazájában, Szardínián szinte „nemzeti írónak” számít, a szárd nép és nyelv egyik legnagyobb krónikásaként tartják számon, számtalan regényében és elbeszélésében foglalkozott a szárd parasztok életével.