A sumér agyagtáblák is említik

A hagyományos gyógymódok mellett sokan keresik az alternatív megoldásokat. Az Aloe verát, mint gyógynövényt még mindig nagyon sok helyen említik. Nem csoda, hiszen egyes állítások szerint több mint 200 ismert fitokémiai anyag alkotja.

Több történelmi leírásban is említést tesznek a növényről. Az egészségügy, és a kozmetikai ipar egyarán hirdeti jótékony hatását, ám a megállapításokat igen kevés tudományos bizonyíték támasztja alá. Akármit rejt is az aloe vera, kis mennyiségben biztosan nem ártalmas!

Mi mindenbe keverik

Ha valakinek van elég pénze, ideje, és emellett még kísérletezni sem rest, az örömmel nyugtázhatja, hogy az aloe verás termékeknek se szeri, se száma. Vagyis van mit enni, inni, kenni, húzogatni, tapasztgatni. Van már ivógél, gyógyital, tea, spray, táplálékkiegészítő, gyöngykapszula, tusfürdő, szappan, testápoló, törlőkendő, és ajakír is.

A növényről

Az aloe vera évelő növény, zárvatermő, a fűfélék családjába tartozik. A virágai sárgák; húsos, pozsgás, lándzsa alakú levelei 50 cm-re is megnőhetnek, az egész növény magassága akár 120 cm is lehet.

Csak leveleit alkalmazzák gyógyászati célokra. Annak egyes részeit más és más célra használva. A sűrűn folyó, kocsonyás nedv, amivel az aloe verát leginkább azonosítani szokták, a növény leveleinek belső részéből származik. A levél szerkezetében, a legkülső rétegek és e között a kocsonyás rész közötti sárgás, keserű ízű lé szárításával nyerik az aloe tejnedvét. A kereskedelemben ezt Aloe hepatica vagy Aloe barbadensis néven hozzák forgalomba. Utóbbi nem azonos az Aloe barbadensis Mill. nevű fajjal.

Aloe vera télen

Télen nyugalmi időszakban van, világos, lehetőleg alacsonyabb hőmérsékleten teleltessük, a 16-18 C° a legideálisabb. Ha sötét helyen, melegben van, akkor sem locsoljuk 10-15 napnál gyakrabban. Csökkentsük tápoldatát, elég minden harmadik öntözésnél tápoldatozni. Pangó víz soha ne legyen alatta, mert a gyökerei nem tudnak megfelelően lélegezni. Homokos, tápanyagban szegény talajt kedveli, hiszen eredetileg Észak-Amerika, Afrika száraz éghajlata tekinthető otthonának.

Ipari feldolgozása

Az aloe verát napjainkban 55 országban termesztik, többek között Kínában, Indiában, Dél-Amerikában (Venezuelában, Guatemalában és Costa Ricán), Közép-Amerikában (Mexikóban, Kaliforniában), Észak-Amerikában (Texasban és Arizonában), számos európai országban, valamint Ausztráliában is. A növény feldolgozása és forgalmazása mára valóban világméretű iparággá nőtte ki magát. 1981-ben a termesztők, a feldolgozók és az Aloe Vera Ipar képviselői létrehozták a Nemzetközi Aloe Tudományos Tanácsot.

Az aloe vera elsődleges feldolgozása legfeljebb 36 óráig tarthat. Ezzel érhető el az aloe vera értékes összetevőinek megőrzése. A leveleket kizárólag kézzel szedik, majd rögtön fertőtlenítő szerbe helyezik. Következik a gyors hűtés, hogy maximálisan lassítsák a tápanyagok és biológiailag aktív anyagok lebomlásának folyamatát. A levelek belső, töltelékszövet része úgy néz ki, mint a zselatin massza (gél). Hosszanti csíkokra vágják, így előkészítve további feldolgozásra kerül.

Házi készítés

Ahhoz, hogy aloe vera zselét nyerjünk, a növény külső, húsos leveléből vágjunk le egy akkora részt, amekkorára szükségünk van. Mossuk meg a darabkát, vágjuk le mindkét szúrós élét, majd hámozzuk meg. A levél külső bőrszövete alatt lévő sárgás, nyúlós aloe „latexet” is próbáljuk eltávolítani pl. folyó vízzel, míg egy tiszta, áttetsző zselédarabot nem kapunk. Ezután már akár szétrághatjuk, vagy a bőrre kenhetjük. Az Aloe vera otthoni feldolgozását és fogyasztását mindenki csak saját felelősségére tegye! A tartós és helytelen tápláláskor fellépő, várható következmények között szerepelhet elektrolit vesztés (főként kálium), jóindulatú pigment beágyazódás a bélnyálkahártyában, vastagbélhurut vagy aranyér.

Gyógyászati alkalmazás

Az Aloe verát ősidők óta használják gyógyításra. Már a Sumér agyagtáblák is említést tesznek róla i.e. a 15. században, csakúgy, mint az ókori Egyiptomban, ahol az örök élet szimbólumává vált, az előkelők bebalzsamozására használták. Nem beszélve Kleopátra királynőről, aki rendszeresen ezzel ápolta a bőrét.

A növény évezredeken átívelő karrierjét annak köszönheti, hogy számtalan betegségre, bőrelváltozásra és emésztőszervi problémára sikeresen alkalmazható. Mind külsőleg, mind belsőleg. A világ számos országában termesztik, olyan helyeken, ahol az éghajlat alkalmas a szabadföldben való nevelésére.

Egyes elemzések szerint összesen 248 ásványi anyagot és különböző nyomelemet tartalmaz -tudtuk meg Dr. Sári Erzsébet belgyógyásztól, a Napfény-háza Orvos- és Természetgyógyászati Rendelő vezetőjétől. Ásványi anyag pótlására kiválóan alkalmas. A növény zselés része ízületi fájdalmakra, porcerősítésre használható. Régen fekélyt is gyógyítottak vele, oly módon, hogy a levél zöldszínanyagát lekapargatták és azt helyezték rá a sebre. A homeopátiás gyógymód szerint ismert immunerősítő tulajdonsága. Hat a hasi vénákra, a májra, a vastagbélre, segít helyreállítani az élettani egyensúlyt. Ajánlják lunbágóra, ülőéletmódot folytatóknak. Jótékony a kocsonyás székletre, az orr váladékozására. De ajánlják egyszerű fáradtságra is, lélektani problémák ellensúlyozására. Ha homlok fölötti fejfájást észlelnek vagy fájdalmat a szemben, a szemgödörben, rágás közben, ne talán pattogást észlelnek a fülben, arra is jó.

Hatóanyagairól

Az Aloe vera számos összetevőjét már sikerült meghatározni. A zselében lévő anyagok nyugtatják és ápolják a bőrt. Emellett az aloe vera rengeteg gyulladáscsökkentő vegyületet tartalmaz; ezek egyike, a bradikinináz, ami helyi érzéstelenítőként is szolgál. A magnézium-laktát enyhíti a viszketést, míg más anyagok a kisebb vérerek tágításával, így a sérült szövetek vérkeringésének fokozásával segítik elő a gyógyulást.

Az Aloe vera lelkes hívei meg vannak győződve arról is, hogy a gyógynövény levének fogyasztásával kiegészíthető az ízületi gyulladás, a cukorbetegség, valamint a gyomor- és nyombélfekélyek terápiája. Számos kutatás valóban nagyon ígéretes eredménnyel zárult, az ilyen állításokat mégis érdemes mindaddig fenntartással fogadni, amíg nincsenek meggyőző bizonyítékok a birtokunkban.

Az egyik ilyen vizsgálat során azoknak a résztvevőknek, akik 42 napig naponta kétszer aloe vera-levet ittak, a vércukorszintjük jelentősen csökkent, s ez felveti annak lehetőségét, hogy a növény a jövőben esetleg szerepet játszhat a cukorbetegség kezelésében -olvashatjuk az internetes oldalak egyikén.

Az aloe vera hatóanyagai gátolják a gyomorégést kiváltó gyomornedvek termelődését, s ez alátámasztja azt a véleményt, hogy a gyógynövény hatékony fekély elleni orvosság lehet. Kémiai hatóanyagai közül kettőt is ismerünk, amelyek képesek elpusztítani a fekélyek többségét okozó Helicobacter pylori baktériumot.

Végül, de nem utolsósorban a növény külső bőrszövetében előforduló acemannan nevű vegyület feltehetően vírusölő hatású, ám jelenleg még ennek bizonyítása is a kutatókra vár.

Az aloe zselé nagyon jó székletrendező és hashajtó szer. Azonban az aloe latex, amely a levél külső zöld bőrszövete és a belső, víztiszta zselé közti nyúlós, sárga anyag, hasi görcsöket, erős hasmenést, terhes nőknél méhösszehúzódást idézhet elő, ezért akár még vetélést vagy koraszülést is okozhat. Ha tehát a növényt házilag alkalmazzuk, ügyeljünk arra, hogy jól tisztítsuk meg a zselét, a sárga, nyúlós anyagtól.

A benne lévő vitaminok

A-vitamin (karotin): védi a sejteket a szabad gyököktől, jótékony hatással van a bőrre, hajra.

B1 (tiamin): szükséges az energiatermeléshez és a szövetgyarapodáshoz, az izmok és az idegrendszer zavartalan működéséhez.

B2 (riboflavin): szükséges a B6 működéséhez, elősegíti a növekedést, javítja a látást.

B3 (niacin nikotinsav): anyagcsere-szabályozó, az idegrendszer működéséhez nélkülözhetetlen.

B6 (piridoxin): fontos a vörösvértestek és ellenanyagok képzéséhez, az immun- és idegrendszer működéséhez.

B9 (folsav): elengedhetetlen a fehérje szintézishez, a vörösvértestek képzéséhez.

B12 (cianokobalamin): nélkülözhetetlen a sejtek növekedéséhez, a folsav sejtekbe juttatásához.

C-vitamin (aszkorbinsav): fontos antioxidáns, számos betegségnél segíti a gyógyulást.

E-vitamin (tokoferol): fontos antioxidáns, védi a sejthártyákat, fokozza a sejtregenerálódást.

Kolin: segíti az anyagcserét, a zsírsavak felhasználását, a szervezet méregtelenítését.

Fontosabb ásványi elemei

Kalcium és foszfor: segítik a csontfejlődést.

Kálium (kálium-szorbát): szabályozza a szervezet vízháztartását, normalizálja a szív ritmusát, vérnyomáscsökkentő, hiánya esetén a sejtek, idegek és izmok nem látják el feladatukat.

Vas: szükséges a vörösvértestek képzéséhez, és bizonyos enzimek keletkezéséhez.

Nátrium: nélkülözhetetlen a vízháztartás szabályozásában.

Klór: létfontosságú a gyomorsavképzésben, antiszeptikus, fertőtlenítő hatású.

Mangán és magnézium: jelenlétük fontos az enzimek működéséhez, segítik az izmok és a központi idegrendszer hatékony működését jó állapotának megőrzését.

Réz: szükséges a vas beépüléséhez, nagy szerepe van a kötőszövetek kialakulásában.

Króm: segíti a zsírsavenzimek működését, fontos a vércukor-, és koleszterinszintjének szabályozásában.

Cink: serkenti a fehérjék képződését, irányítja az anyagcsere-folyamatokat.