A Nap felszínét vizsgálva időszakosan sötétebb foltokat vélhetünk felfedezni, melyeket napfoltoknak nevezünk. Mik a napfoltok, és kell-e tartanunk tőlük? Igaz-e, hogy a nagyobb kitörések alkalmával néhol elsötétül a világ, néhol pedig megmagyarázhatatlan világosság uralkodik a Földön? A jégkorszak jövendeléséről és a megbolondult elektromos berendezésekről ne is beszéljünk. Mik ezek az elképzelések? Tévhitek vagy a valóság?

A Nap és a foltjai régen

Az ókori civilizációk a Napot az éltető energia megtestesítőjének tekintették, Nem hiába, hiszen mindennapi életük során napról napra érezhették központi csillagunk jótékony hatását. Melege nem csak az ember szervezetére gyakorol pozitív hatást, de elengedhetetlen a földi ökoszisztéma hiánytalan működéséhez.

Időszámításunk előtt 364-ben kínai csillagász Gan De volt az első, aki a Nap korongján sötét foltokat látott, melyekről említést is tett csillagkatalógusában. Az első részletes feljegyzést időszámításunk előtt 300 körül készítette Platón tanítványa Theofrasztosz, aki kínai elődjéhez hasonlóan a felkelő Nap korongján látott sötét foltokat. A megfigyelések egyre inkább szaporodni látszódtak, ám a jelenséget tévesen bolygóátvonulásként azonosították.

Áttörést hozott Galilei távcsöve

Az áttörés akkor következett, amikor 1609-ben Galileo Galilei először használta a távcsövet csillagászati megfigyelésekre. Elődei szabad szemmel csupán a legnagyobb napfoltokat láthatták, melyek ritka jelenségnek számítanak, azonban a távcsöves megfigyelés lehetővé tette, hogy az apróbb napfoltok is feljegyezhetőek legyenek.

Az idő haladtával fokozatosan nőtt a minőségi észlelések száma, és a társtudományok fejlődésével párhuzamosan a napfoltokról is egyre többet tudtak meg a kutatók.

Hol vannak, milyenek, és mennyi?

A napfoltok a Nap fotoszférájában található, jellemzően 2000 Kelvinnel alacsonyabb hőmérsékletű területek. Méretüket tekintve rendkívül változatosak, a nagyobb napfoltok a Földhöz hasonló méretűek is lehetnek. Aktuális számuk becslése még modern eszközökkel sem könnyű feladat, Rudolf Wolf 1848-ban bevezetett egy mérőszámot a napfoltok számának becslésére, melyet Wolf-számnak, vagy napfolt-relatívszámnak nevezzük, mérését a Belga Királyi Obszervatórium végzi.

Megfigyelések révén ismeretessé vált, a napfoltok számának változásában 11éves ciklikusság fedezhető fel, melyet először Henrich Schwabe vett észre a 19. század közepén. A ciklus minimuma idején nem, vagy alig figyelhetünk meg napfoltokat, míg maximum idején számuk radikálisan megnő. Maximumok alkalmával a naptevékenységek (például napkitörések) száma is jelentősen nő, melyek közvetlen hatással vannak Földünkre. Természetesen még korai lenne világvégéről beszélnünk, ezek a közvetlen hatások leginkább a sarki fény, vagyis az Aurora Borealis intenzitásában jelentenek változást. Egy-egy erősebb napkitörés alkalmával a csillagközi térben száguldó plazma kölcsönhatásba lép a Földet körülvevő mágneses mezővel, majd a pólusok felett a légkör felső rétegét alkotó részecskékkel. E kölcsönhatást különböző színekben tündöklő jelenségként figyelhetik meg a Sarkkörön, és azon túl élők.

Az X kategóriás kitörések

Ám vannak kivételek, igazán intenzív napfoltmaximumok idején előfordulhatnak rendkívül erős, úgynevezett X kategóriába tartozó napkitörések, melyek komolyabb hatást is gyakorolhatnak Földünkre, egészen pontosan modern civilizációnkra. A töltött plazma a szélsőséges esetek fennakadást okozhat a műholdak működésében, rádióadásokban, és az elektromos hálózatban. 1989-ben egy masszív napkitörés borította sötétbe közel 6 millió ember otthonát, ám nem ez volt a feljegyzések óta történt legintenzívebb kitörés. A valaha feljegyzett legerősebb geomágneses vihar 1859-ben történt. A Napból kiáramló részecskék olyan elképesztő energiájúak voltak, hogy a Sarki fény még Mexikó, és Hawaii éjszakai égboltját is beragyogta. A fényjáték intenzitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jelenség alatt kényelmesen lehetett volna újságot olvasni az éjszakai égbolt alatt. Ez a nem mindennapi tünemény Carrington-eseményként került bele a köztudatba. Természetesen a Carrington-eseményhez hasonló napkitörések nagyon ritkák, statisztikailag körülbelül 500 évenként van rá reális esély.

Akár jégkorszak is lehet?

A napfoltok nem csupán a napkitörésekkel gyakorolnak hatást a Földi életre, van egy sokkal hosszabbtávú hatásuk is, mely negatív hatását már tapasztalhattuk a történelem során. 1645 és 1715 között még a napfoltmaximumok ideje alatt is alig lehetett napfoltokat látni a Napon. Ezt az időszakot Walter Maunder csillagász utána Maunder minimumnak nevezték el. A napfoltok rendkívül alacsony számát kapcsolatba hozták a kis jégkorszakkal, mely során az északi féltekén a telek rendkívül zordak voltak, a nyári időszak pedig az előző évtizedekhez képest jóval hűvösebbek. A hirtelen hőmérsékletváltozás kihatással volt a mezőgazdasági termelésre is, mely Európa szerte, éhezéssel járt együtt. Kutatók kapcsolatot találtak a napfoltok alacsony száma, és a kis jégkorszak között. Alacsony napfoltszám esetén a naptevékenység is átlagon alul marad, amely kihatással van bolygóközi mágneses térre. Ha ez az erőtér gyengül, több kozmikus sugárzás éri a bolygókat, köztük Földünket is. A kozmikus sugárzás az aeroszolok mellett a másik természetes felhőképződést segítő tényező, a felső légkörbe érkező kozmikus sugarak kémiai reakciók során aeroszolokat hoznak létre, melyek segítik a felhőképződést, a megnövekedett felhőképződés miatt pedig kevesebb napfény érheti a földfelszínt. Természetesen a kutatók folyamatosan dolgoznak pontosabb modelleken, melyhez a legkorszerűbb technológiákat hívják segítségül.

Bárki megfigyelheti

Az aktuális űridőjárás, vagyis a napfoltok száma, és az esetleges napkitörések erőssége, a sarki fény megfigyelhetősége a nap 24 órájában figyelemmel kísérhető a https://spaceweather.com oldalon.

A csodáknak mi is részesei vagyunk

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy bár egy-egy napfolt még távcsövön keresztül is apró sötét foltnak tűnik, mégis hatást gyakorolhat ránk. A természet pont azért csodás, mert minden-mindennel összefügg, ha a téli szürke, borongós időjárás elrontaná kedvünket, gondoljunk arra, mi is ennek a folyamatosan változó csodának vagyunk a tagjai.