Könyvet ír a Vogue

Frida Kahlo életéről és munkásságáról szóló könyvet ad ki februárban a Vogue divatmagazin, amiben a világhírű mexikói festőművésznő alakját több szerző idézi meg fotók és életrajzi írások által. A Vogue mexikói és latin-amerikai kiadványának főszerkesztője, Kelly Talamas elmondta, hogy a Todo el unirverso – Frida Kahlo: el mundo México (Az egész univerzum – Frida Kahlo és a mexikói világ) című kötet a festőnő örökségét ápoló múzeummal és a Bank of America Merrill Lynch pénzintézettel való összefogás eredményeképpen jelenik meg.

Frida Kahlo-ról röviden

(1907. júli.6. Coyoacán, Mexikó -1954. júli.13. Coyoacán, Mexikó)

Apai nagyszülei Magyarországról(Arad) települtek át Németországba!

Ugyanabban a házban született, mint ahol meghalt. Gyermekbénulás, gerincsérülés, vetélés, abortuszok, depresszió, szexuális ingoványok, válás, majd vissza ugyahhoz a férfihez, jobb láb amputálása, műtétek sorozata, majd a vég: tüdőembólia vagy öngyilkosság?

Eközben festés, politika és a meg nem unható tehuana népviselet…

Isa, aki járt a Kék Házban

Mexikóba, a tengerparton melengetem a csontjaimat. A szálló halljában megtudtam: kirándulást szerveznek a fővárosba, ha most el nem megyek, akkor soha!

Eldöntöttem, két napra elrepülök Mexikóvárosba. A vezetőnk komor, morcos ember, egy mikrobuszban oda visz, ahova ő akar. Végigcaplatom az antropológiai múzeumot, templomokat, piramisokat. Csak négyen vagyunk, egy kedves hölggyel és még egy házaspárral, hol a feleség mellékesen megjegyzi: a férje a Kölni Egyetemen dolgozik. E pár mindenképpen pamut ingeket akar vásárolni, de mi a másik Hölggyel a modern művészeti múzeumot és a Frida Kahlo -1958-ban megnyílt emlékházát szeretnénk megtekinteni. Társnőnk (aki nem akar múzeumot) leveti a kabátját, -lehet úgy velünk egyidős-, T- shirtjén 10 centis betűkkel ez a felírat áll, hogy:

„CONDOM MEGABYT!”

Ezt látva, közben megérdeklődöm, hogy a kedves férj mit csinál a kölni egyetemen?

–Portás!- hangzik a tömör válasz. Jaj, ha ez így áll, mi mégis inkább a múzeumba megyünk.

Később sem tudtuk levakarni őket magunkról, velünk jöttek mindenhová, és kritizáltak, hogy nem érdekes, amit mi nézünk. A művészeti múzeumban egy egész épületszárny tele van az ikonikus Frieda Kahlo nagyszerű, nagy méretű, impozáns festményeivel.

Nem célom méltatni Frida Kahlo-t, habár nincs ember, aki személyében annyira reprezentálta volna a hazáját, mint ez a csodálatos, tehetséges művész, excentrikus, feminista, emancipált igazi Nagy Nő, egyike a valaha élt legnagyobbaknak. Annyian és annyit írtak róla, hogy én csak a saját élményemre szorítkoznék a továbbiakban.

Huzavona után elindultunk Coyoacan felé, – ez ma már Mexico City egyik elővárosa-, ahol an Allende- és Londres utca sarkán az u.n. „Kék Ház”-ban Frida Emlékház és állandó kiállítás van.

Világhíres látványosság ez, és boldoggá tett, hogy megnézhettem. Éppen annyira érdekes, mint szívszorító.

A ház tetszetős, nem messzi van a főtértől és a templomtól, egyszintes épület, kékre van meszelve, nagyon csinos a zöldre festett rácsos ablakaival. Nagy fák veszik körül, leveleik zizegő hangja örökké megmarad az emlékezetemben.

Bent az „U” alakú ház egy belső udvarra nyílik, melynek trópusi növényzete szép és dekoratív. A házban üveg-szekrényben Frida népviseleti ruháit akasztották ki. A falakon sárga polcok futnak körül, ezeken rendezték el Frida prekolumbián szoborgyűjteményét. A konyha falain edényei, a szobájában a tolószéke, szíven üt. A munkaasztala a festőállvánnyal és ecsetekkel teli edénykéi végtelenül meghatóak. Háromszor is végig megyek a házon, hogy bennem maradjon minden részlete.

Sajnos, a portás házaspár – a kölni egyetemről- siettetett, mert még mindig pamutingeket akartak beszerezni.

Elmentünk hát velük a piacra, és a megvásárolt ingek motívumait megcsodálhattuk. Egyetlen egy sem volt köztük, amin ne lett volna valami disznóság…

Előzőleg az egész Yukatan – félszigetet bejártam zöld, keserű vadnarancsból készült lekvárért, végül Coyoacánban a főtéri nagy boltban vásárolatm 6 üveget, rém boldog voltam.

Gondolatban megköszöntem Fridának a finomságot, és a kavargó érzéseimet valamiképpen édesítve elindultunk.

Andalogtunk kicsit egy csónakban a marimba hangjai mellett. Ez egy óriási xilofon, csak hajón viszik, megnéztük az úszó kerteket (Mexikováros szigetekre épült), aztán visszarepültünk Cancunba repülővel. Haza felé utazva, a vámnál, a befőttet tartalmazó táskám leesett, a négy befőtt miszlikbe tört, elképzelhető, hogy mi volt ott csak lekvárban és üvegcserépben a bőröndben, a ruháimról nem is beszéljünk.

Korábban is ismertem Frida önarcképét majmokkal: ennek hatása alatt, hazatérésem után festettem egy önarcképet denevérekkel…Persze visszagondolva a Kék Házra és a velem utazókra, kijelenthetem: van az a kiállítás, amit egyedül kell megnézni vagy csöndes érdeklődőkkel!