Tudatosan esznek a kukából, nem hajléktalanok!
Egyre több fiatalt látunk a kukákban keresgélni. Gondolhatnánk, hogy éheznek, se munkájuk, se családjuk. Ehhez képest egészen más a helyzet! Létezik egy önkéntes szervezet, mely magukat csak freeganosoknak nevezi.
Freegan, azaz ingyenes vagy szabad(free) és a vegán(állati eredetű élelmiszerektől mentes) szavakból összeállított szó. A mozgalom angolszász területről indult.
Először nyugaton találkozhattak a járókelők jól öltözött kukázókkal. Akik egyszerre vallják az állatvédelmi-, fogyasztásellenes szempontokat, és az antikapitalista gondolatokat. Valószínűleg azért ott jelentek meg, mert más, fejlettebb országokhoz képest ott dobják ki a legtöbb fogyasztható élelmiszert a szemétbe. Egy korábbi feljegyzés szerint az USA-ban, háztartásonként havonta csaknem ötven kilót. Ez az élelmiszermennyiség elegendő lenne a világ összes éhezőinek táplálásához, mert a szemétlerakókba kerülő ételek egynegyede még ehető.
A New York-i irányzat tagjai azonban nem érik be a luxuskukázással, igyekeznek semmit-, vagy ha mégis muszáj, legfeljebb használt cikket vásárolni, és emellett bojkottálják a környezetszennyező, vagy munkásait kizsigerelő cégek áruit.
Az élelmiszer-biztonsági és egészségügyi törvények szigora miatt Londonban az üzletek és vásárcsarnokok működtetői több száz kilónyi jó terméket dob ki naponta. Csak meghatározott ideig tárolhatják a termékeket, mert jön az új áru. Van, ahol szeretetotthonoknak, hajléktalanoknak, szegényeknek viszik a még fogyasztható élelmiszert.
A magyarországi szervezet tagjai piacokról, nagyobb áruházak kukáiból gyűjtenek zöldséget, gyümölcsöt. A begyűjtött nyersanyagokat megfőzik, amit aztán az utcai hajléktalanoknak osztanak szét, vagy saját maguk nyersen, megmosva fogyasztanak.
Van, hogy megállapodnak a boltossal, hogy a lejárt termékeket elszállítják, így nem a koszból kell kihalászniuk. Néhány budapesti piacon már külön zöldségszemeteseket is felállítottak, hogy könnyebben ki lehessen válogatni a még ehető árut.
Miből áll a zsákmány?
Zöldséget, gyümölcsöt minden mennyiségben találni a szemetesekben, nem olyan mutatósak, de az ízük mosás, hámozás után ugyanolyan finom -vallják a hazai elkötelezettek egy korábbi nyilatkozatukban. A húsfélékben nem bíznak, ha már kidobták, akkor az nem fogyasztható. Lejárt szavatosságú tejtermékek: joghurt, túrókrém egy pár napig még ehető. A teánál nem számít a határidő, talán csak az élvezeti értéke csökken egy kicsit. A másnapos kenyér még ehető, sőt a barna kenyér még harmadnap is jó.
Káros-e az egészségre a kukázás?
Szakértők szerint, ha betartják a biztonsági előírásokat, akkor nem. A felbontatlan csomagolású élelmiszereket például egészen nyugodtan lehet fogyasztani, szerintük. Amit mindenképpen kerülni érdemes, az a könnyen romlandó termékek: hús, tojás, tejtermék, szeletelt dinnye.
Magyarországból Norvégiába
Barna Tibor Balmazújvároson született, magyar egyetemeket végzett, 2008 nyara óta él Norvégiában, azon belül is Tromsøban. Ugyan idehaza soha sem halászott ki élelmiszert a szemetesből, ám a kedvünkért szívesen mondott véleményt és hasonlította össze a magyar és a norvég viszonyokat.
-Mi miatt esett a választásod egy északi városra? Mit láttál, hogyan élnek ott az emberek?
-Azért választottam Tromsø-t mert az időjárása ideális: a Golf-áramlat miatt nincs sarkvidéki hideg télen sem, viszont a hatalmas szigetek előhegyei megszűrik a csapadékot. Azonkívül itt található a világ legészakibb tudományos központja, egyeteme, botanikus kertje, sörgyára, valamint katolikus és lutheránus püspöksége. Szelektív hulladékgyűjtés van, minden cégnél és a legtöbb magánháznál.
Fő letelepedési szempont volt még, hogy jó a közbiztonság, jó az életminőség, ami alatt nemcsak a jólétet értem, hanem azt is, hogy az emberek életstílusa kiegyensúlyozott.
-Amikor kiutaztál, nem volt munkád, mégis azt mondtad, hogy a pazarló életmódnak köszönhetően nem éheztél, sőt jól éltél.
-Mindenféle kidobott, ám bontatlan élelmiszert gyűjtök, aminek a minősége jó, de az élelmiszerek nagy része nem kukákból származik, hanem éppen lejárt szavatosságú élelmiszereket kérek el azokból a boltokból, ahol oda adják. A hét többi napján különböző karitatív szervezetek ingyenes vendéglátást is szerveznek a munkanélkülieknek és a hajléktalanoknak. Talán én vagyok az egyetlen a városban, aki meg tudom oldani az ellátásomat teljesen ingyenesen. Persze ez szisztematikus vadászatot igényel. A kukákból elsősorban betétes flakonokat gyűjtök, de találtam már kifogástalan kabátokat és étkészletet is.
-Amikor Magyarországon éltél, mit gondoltál azokról az emberekről, akik a kukákban keresgéltek? Mi a különbség a Budapesten és a Tromsø-ban kukázók között?
-Magyarországon nem kukáztam, hanem nyersanyagokat vásároltam és magam főztem meg az ételeimet. Beszéltem néhány magyar kukázóval, és kiderült, hogy életvitelük egyrészt egészségtelen, másrészt sokuk azért került ebbe a helyzetbe, mert nem tudta feldolgozni munkahelye, párja és gyermeke elvesztését. Az erőszakosan koldulókat nem szerettem, és ennek a tanulságát is használom: mindig mosolyogva, ha kell, személyre szabottan és tréfásan érvelve árulom az utcai lapjaimat. Minőségi különbség: itt nem jellemző, hogy aluljárókban büdösen heverésszenek a hajléktalanok, mert kevesen vannak, és a lakhatás biztosítása itt törvényes állami kötelezettség. A hajléktalan szó értelme is más: azt jelenti, hogy az illető nem rendelkezik ingatlannal és nem tud albérletet fizetni.
-A helyi sörgyár miatt, a szemetesládákban sokkal több bontatlan sört lehet látni?
-Nem! Sört hétvégén tereptárgyak mögött, például hókupacok vagy oszlopok mögött lehet találni, leginkább este 11 és reggeli 6 óra között.
-Mi az, amit nem veszel ki a szemétből? Miképpen fertőtlenítesz?
-A számomra szükségtelen dolgokhoz nem nyúlok. A fertőtlenítést úgy oldom meg, hogy szappanos, mosószeres szivaccsal lemosom az adott csomagot/gyümölcsöt. Ez eddig elegendőnek bizonyult, nem volt komolyabb betegségem, kivéve egy enyhébb tüdőgyulladást, amit egészségügyi segítség nélkül kúráltam ki.
-Mit tanácsolnál azoknak, akik Tromsøban szeretnének a kukából élni?
-Azt, hogy ne kövessék a példámat. Én azért csináltam, hogy pénzt gyűjtsek életem legnagyobb álmára. Nagyon konkrét cél és nagyon erős, konok kitartás kellett ahhoz, hogy ez az életmód ne engem züllesszen le, hanem én emeljem fel azt az emberhez meltó minőségbe. Életvédő Kulturális Kávéházhalózatot akarok alapítani, amely jó színvonalú talalkozóhelyet, művelődési lehetőséget és ingyenes közösségi teremhasználatot jelent kulturális programokhoz helyi fiataloknak, akik ily módon családias légkörben ismerhetik meg egymás és hazánk értékeit, hagyományait, legfontosabb társadalmi kérdéseit. A kávéházhálózat feladata lesz hogy piacot adjon a helybéli termelőknek, és azt éttermi árak alatt nyújtsa a betérő vendégeknek, továbbá a munkaerőt kizárólag, kivétel nélkül bedőlt hiteles családokból fogom toborozni.
-Miképpen viszonyulnak a helyi lakosok Norvégiában ahhoz, hogy valaki a kukából szedi ki az élelmet?
-Itt nincs sok kukázó. A lakosok véleménye megosztott, aszerint, hogy a környezetbarát szempontok vagy saját életvitelük szempontjai az erősebbek.
-Mi mindennel foglalkozol még Tromsø-ban?
-Eredetileg etnográfus és politológus vagyok, hírfigyelést és közösségi hírek közzétételét is végzem. Emellett most kezdtem el a próbaidőt a Tromsø-i Múzeumban, mint tudományos munkatárs. Életem legfőbb célja a már említett Életvédő Kávéházhálózat megszervezése szerte, azokon a településeken, ahol az emberek már elvesztették a reményt. A sikert elsősorban nem pénzben fogom mérni, hanem azzal, hogy hány fiatalt húz ki a kallódásból és találja meg a helyét az életben.
Itt északon azt gondolják az emberek: minden rajtunk múlik! Magyarországon meg azt: minden le van vajazva.