A rigó is így dalol: Millió dióóóóó!!! Azt mondják, a diófa az ember barátja. Perzsiából és a Balkánról származik, víz és napigényes, de minden törődést visszaad. Gyümölcsét fogyasztják, gyógyítanak vele. Szépséges erezete bútor furnérként díszíti a lakásokat. Gyökeréből, fájából mennyi mindent készítettek! Suttogó leveleit, sorsát megénekelték, sokan.

Aesopus rövid példázatot írt a diófáról, amelynek terméseiért ágait letörték, kövekkel, botokkal dobálták őt és a diófa így sóhajtott:

„Én szerencsétlen! Azoktól, kiket felvidítok gyümölcsimmel, évről évre csak bántalmakat kapok.”

Ez ihlette meg Ovidiust, aki elégiát írt róla:

Diófa vagyok az országút szélén.

Mindig hibátlan volt életem,

De az erre járók kővel dobáltak.

Az a boldog, aki kertben nőtt

Ő csak gazdájának tartozik!

Nem hallja a zajongást, sem a kerekek csikorgását

És nem is tud az országút poráról

Hódolattal nyújthatja teljes termését gazdájának

És pontos számot ad neki…

Ha nincs rá okod, hogy megégess vagy ledönts,

Légy hozzám irgalmas, ne henyélj, folytasd utad tovább és tovább…

A tizenkilencedik században írta Eminescu, a román költő: (részlet)

MIÉRT NEM JÖSSZ?

Nézd, indul már a fecskehad,

Diófáról a lomb szakad.

Szőlők felé dért küld az ősz,

Miért nem jössz, miért nem jössz?

(Berde Mária fordítása)

Közel-keletről Nazim Hikmet török költő így elmélkedik, a huszadik század első felében:

A diófa

Fejem fölött habos felhő, kinn habos a tenger.

Öreg nagy diófa vagyok a Gülhane parkban.

Görcsös, öreg, nagy diófa, metszett, nyesett, vésett,

Te sem tudod, sem a rendőr, senki se tud róla.

Öreg, nagy diófa vagyok a Gülhane parkban.

Lombom reszket, villog, akár tengerben a halraj.

Leveleim selyemkendők, reszketést simítják,

Tépj belőle, ó, kedvesem, könnyedet itatják.

Leveleim a kezeim, százezer kezem van,

Kezeimmel simogatlak, s simogatom Isztambult.

Leveleim a szemeim, ámulattal nézlek,

Százezerszer nézlek Téged, s Isztambult szemlélem.

Leveleim ütnek, vernek, akár százezer szív.

Öreg, nagy diófa vagyok a Gülhane parkban.

Te sem tudod, sem a rendőr, senki se tud róla.

Haszna rengeteg van a diófának!

Gyökereit kivéve úgy ahogy van, az egész fa gyógynövény. Használták az idők folyamán a gyógyászatban: a kérgét, a fáját, zöld, vagy érett gyümölcsét, még a dió cikkeinek az elválasztó sövényét is. Évezredek óta kezelnek vele. Rengeteg mindenre jó. Adják tonizálásra, erősítésre, salaktalanításra, csonttébécére, szívgyengeségre. Levelei összehúzó hatásúak, a népi gyógyászat ősidők óta használja a rák ellen, leveleinek teájával gyógyították a cukorbetegséget.

Adták lábfekélyekre, vérkeringés fokozására is, a szájnyálkahártya, orrmelléküregek, máj betegségek gyógyítására is, de számtalan más alkalmazásáról tudunk. Krémek, kozmetikumok alapanyaga is. Egyes helyeken: – Matolcs, Répáshuta-, például diólevelekkel töltik a szalmazsákokat. Megakadályozza az élősködök terjedését.

Készítenek belőle főzetet, teát, fürdőt, zúzalékot, pépet, borogatásra valót, használták öblítőként, és ki tudja, még mi mindenre.

Amíg nem voltak kész gyógyszerek a füves embereknél lehetett kapni, ma is árulják még bio – boltokban, herbáriákban.

Születtek a diófákról irodalmi, zenei értékek is. Ilyen pl. Fényes Szabolcs (1947) „Vén diófa” című zenés játéka, vagy a Zenthe színházban „A vén diófa titka” című játéknál, ahol a szereplők a „Vén, de jó”, – diófa belsejében laknak.

Említi a diót a történelem-, mitológia is.

Mithriadész parthús királynak,- ki is Kr. előtt 110-ben legyőzte a szkítákat-, volt egy kincses ládája, melyben bronz és aranyérmék mellet dió is volt, olyan nagy értéket tulajdonítottak neki. Egyébként őt tartják számon a tudományban az első toxikológusként, tehát olyan tudósként, aki a méregtannal foglalkozott.

Az írott irodalom a Bibliával kezdődik. Hol is Salamon Király mondja:

„A diófás kertbe mentem alá vala, hogy a völgyek zöld füvét lássam”. Ez a szöveg i.e. 950-ből származik. A Bibliában írják le először az első ajándékozást, melyben dió is szerepel. Mózes Könyvének 43 fejezete, 11.versében hangzik el:

„És mondá nékik Izrael, az ő atyjuk: …. – és vigyetek ajándékot… mirrhát, diót és mandulát…”

Említi a diót az első babiloni birodalom alapítójának, Hamurabinak kőbevésett törvénykönyve is, mely i.e. 2100-ból származik. Ebben taglalja a diótermés tárolását, elosztását, fogyasztását.

A görög mitológiában Dionysos isten beleszeretett Lakónia királyának harmadik, legkisebb lányába, Kayrába, kinek halála után templomot emeltetett neki, és ott képmásaiként diófából faragott tartóoszlopokat alkalmaztak. Innen ered a tartószerkezetre használt nőalakok neve, a Karyatidák is.

Idősebb Plinius említi először: „A dió közömbösíti a mérgeket, hagymával, sóval és mézzel keverve hatásos a veszett kutya marása ellen.”

A diófa a főszereplő Arany János „A fülemile” című versében, de ír róla Berzsenyi Dániel, és Balassi Bálint is.

A legújabb időkben Orosz Péter monográfiát írt róla, „A dióról” címmel.

Teszik borba, likőrbe, esszenciákba. Készítenek belőle tésztákat, más édességeket. Kedvenc olcsó étel a diós metélt, de készítenek bélest, diós lepényt, és tortákat is.

A diófa és zöld dióhéj leve intenzív barna festékanyagot tartalmaz, a diófapácot. Ez használatos a bútoriparban, gyapjú megfestéséhez, de a képzőművészetben is. És akkor még nem is beszéltünk a kozmetikai iparban való felhasználásról.

Tulajdonképpen a békés, napos nyári hangulatot jelenti egy diófa a kertben. Tulajdonosai asztalt, padokat tesznek alája, a nyári melegben boldogság a diófa koronája alatt üldögélni, és beszélgetni, eltölteni egy kedves estét.

A világ legjobb diós bejgli receptje:

Hozzávalók:

Fél kiló liszt, 20 deka vaj, 5 deka zsír, két tojás, egy kanál porcukor, két deka élesztő, 1 dl tej, só.

A langyos tejben áztatott élesztőt belekevered a lisztbe, elkevered, hozzáadod a zsírt, vajat, cukrot, kevés sót, 2 tojássárgáját és a tejjel tésztát készítünk, majd kelni hagyjuk. Ezt követően négy részre osztjuk, kis cipókat formálva, ezután is pihentetjük ½ órát, majd késfok vastagságúra kinyújtjuk, és megtöltjük diótöltelékkel.

A diótöltelékhez:

40 deka őrölt diót belekeverünk 35 deka cukorból főzött szirupba. Tehetünk bele vaníliát, citromhéjat, 10 deka mazsolát, a tésztát felcsavarjuk, megkenjük tojássárgájával, és mégy így is pihenni, kelni hagyjuk, majd lassú tűzön kisütjük.(Mákosnál 35 deka mákot és 40 deka cukrot használunk.)

Jó étvágyat!