Salvador Dalínak mindenki ismeri a képeit, nagy általánosságban azt tudjuk róla, hogy szürrealista katalán festő volt. Az már nem köztudott, hogy szobrász, színpadkép tervező, forgatókönyvíró, grafikus és parfüm szakértő is volt. És persze, mindenek előtt, alatt, és után: szürrealista.
Életéről is sokat lehet olvasni, de híres, hegyes bajuszáról 78 bibliográfiát sorol fel az internetes kereső. Mint maga a szürrealizmus, úgy került be a műtörténelembe.
Ha eszünkbe jut Dalí, először nem az arca ugrik be, hanem a felfele kunkorodó, hegyes bajusz, ez a művész szerint antennát képez, mellyel alkotó inspirációkat képes felfogni…
Illatok és virágok
Kevesebben tudják róla, hogy már gyerekkorában imádta az illatokat és virágokat. Pomádékat és krémeket készített magának, később összedolgozva parfüm szakértőkkel, több, mint harminc különböző parfümöt kreált, melyekben – szerinte – a halhatatlanságról szőtt álmait akarta megtalálni. Hogy ez mit jelent, a felhasználó fantáziájára bízta. (Parfümjei: Lagúna, Dalissime, Le Roy Soleil, Black Sun, stb.)
Liége pályaudvar, alsó szint
Magam úgy kerültem a témához, hogy Liégebe látogattunk, ott megtekintettük az új pályaudvart, és ennek 2000 négyzetméteres földszintjén Dalí szobrai és tárgyai voltak kiállítva. Sok grafikája, festménye kevesebb, de sok szobra is, melyek nem annyira ismertek, és tárgyak, amelyekről az ember nem tudja biztosan, hogy micsodák. A kiállítótermeket sejtelmes fénybe burkolták, és félelmetes, ahogy a sarkokból hirtelen az emberre pillant valami, amiről nem tudjuk, hogy az micsoda.
Órák és Dalí édesapja
Kiállították a ruhákat, melyeket speciális személyeknek tervezett, a 18 karátos aranyból készített, drágakövekkel megrakott ékszereit, melyek majdnem mind a lefolyó órát, – emlékezetében apja óráját – ábrázolják.
Dalí gyermekkorát apja szigora és rendszeretete határozta meg, a pontosság, amelyet megköveteltek tőle egyfelől, másfelől kompenzálta ezt az anyja elnézése, amivel a fiatal Dalí düh kitöréseit, éjszakai ágyba vizelését, hazugságait fogadta.
Kétségtelen, hogy Dalí a XX. század egyik legnagyobb művésze.
Névazonosság
Kilenc hónappal születése előtt meghalt egy idősebb fivére, akit Salvadornak hívtak, és a szülők ugyanezt a nevet adták később született fiuknak. Dalí egész életében azt bizonygatta, hogy nem az elhalt testvér, hanem ő az originális, az egyedi, az utánozhatatlan, és ez sikerült is neki.
Munkásságát nagyrészt Amerikában fejtette ki, de kisebb-hosszabb hazaruccanások történtek a régi Kontinensre, ahol később a spanyol király márkivá avatta, és saját múzeumot építhetett magának, melyben bebalzsamozott holtteste ma is turisztikai attrakció.
Véleményem szerint valóban egyedi, soha vissza nem térő alkotó volt. Csak néhánnyal több csavar volt benne, mint az átlagművészekben.