Minél ritkább egy kő, annál drágább. Létezik egy úgynevezett Mohs-féle keménységi skála, 1-10-ig, ahová besorolják a drágaköveket. A gyémánt keménysége 10, a legkeményebb anyag a természetben. A többi drágakő keménységi foka alacsonyabb.

A drágakövek lehetnek szervetlenek, ezek az ásványok, kristályos kőzetek, ide tartozik többek között: a gyémánt, a smaragd, a rubintopáz, turmalin, hegyi kristály, füstkvarc, rózsakvarc, és sokan mások. Mint például a hegyi kristály, ametiszt, topáz, achát és a jáspis. Olyan sok van belőlük, hogy fel sem tudom sorolni őket.

A szerves anyagokból is létrejöhetnek drágakövek, ilyen a korall, a megkövesedett fák, a borostyánkő, és az igazgyöngy.

Minél ritkább egy kő, annál drágább.

A szép és értékes ásványokat színük, fényjátékuk, fénytörésük, átlátszóságuk szerint osztályozzák.

Régebben a szilícium-dioxid sóit, az úgy nevezett szilikátokat féldrágakőnek nevezték, de mivel ez divat és jólét kérdése, ma már nem használják a féldrágakő kifejezést.

A kereskedelem bizonyos, szép köveket, mint a márvány, az alabástrom és a szerpentin, ugyancsak a drágakő kategóriába sorolja, de ezek csak díszítőkövek, melynek erezete, mintája szerint lesznek értékesebbek, vagy kevésbé azok.

A drágaköveket csiszolják, hogy szebb legyen a fénytörésük. A csiszolásnak számtalan formája van, a gyémántot például briliánssá csiszolják, hogy szebb legyen a tüze, a csillogása.

A drágakövek lelőhelyei főleg Afrikában, Brazíliában, Sri Lankán, valamint Oroszországban találhatóak.

Ma már szintetikusan is előállítanak kristályokat, mert elég nagy hőfokot és nyomást képesek gyakorolni a kőzetekre, az első szintetikus rubint-ot 1902-ben készítették. A szintetikus drágakövek nem hamisítványok. A hamisítványokat üvegből és esetleg hibás drágakövekből, vagy poraikból hozzák létre.

Nemzetközi drágaköveket általában csiszolják, de van, amikor csak fényezik, és ebbe a felületbe vésik be a gemmákat. Az alapból kiemelkedő minták a kámeák, az alapba bemélyített vésetek az intagliók.

Nemzetközi tömegértékük a karát. Egy karát megfelel 0,2 grammnak, ami a szentjánoskenyérfa egy magjának a súlya.

A drágaköveket használták és használják dísznek, ékerekbe, amuletteknek, talizmánoknak.

Már a paleolitikumi temetkezési helyeken is találtak szép ásványokat. Az elsők körülbelül hatezer évesek. A neolitikumból származó sírokból már kifejezetten sok drágakő került napvilágra.

Asszíriában és Babilóniában használták hat ezer év óta a drágakőből készült pecséthengereket, melyeket kalcedonból, jáspisból, karneolból, lazúrkőből vagy hegyikristályból készítettek.

Nekem van néhány korall nyakláncom, fehér, piros és rózsaszín, de igazi drágakőből nincsenek ékszereim, és egészen jól megvagyok nélkülük is.