Európában is, néhány éve a legegészségesebb magvak egyikeként tartják számon a chia magot. Táplálékszakértők, egészségükre fokozottan ügyelők, fogyni vágyók, gasztrobloggerek egyértelműen állítják, hogy a mag jó nekünk, sőt páratlan, mert ami az aztékok fő élelmiszereként bevált, az ránk sem lehet rossz hatással.

A chia (Salvia Hispanica), vagyis az azték zsályaként számon tartott növény, az ajakvirágúak vagy árvacsalán-virágúak rendjébe tartozik, évelő. A szó jelentése: „olajos”.

A chia magja, kisebb, mint a lencse, barna, fekete, szürke és fehér színű is lehet, íze a dióéra emlékeztet.

Mit tartalmaz?

Jelntős az Omega-3 zsírsavtartalma illetve Omega-3 és Omega-6 zsírsav aránya fordított, az általában használt olajos magvakéhoz képest.

Csökkenti a vérnyomást és kiegyensúlyozottabbá teszi a koleszterinszintet. Jótékony a cukorbetegségben szenvedőknek, szabályozza a vércukor hirtelen ugrálását, feltölti a szervezet vitaminraktárait, a benne lévő kalcium, foszfor és mangán főleg a csontok egészségének megőrzéséhez járul hozzá.

Segíti az emésztést, késlelteti az éhség érzetet.

Gasztronómia

A magok beáztatva megduzzadnak, térfogatuk több mint 10 szeresére nő, zselés állagúvá válnak.

A gasztronómia szakértői, páratlan és kifogyhatatlan receptet kínálnak a magok étellé formálásához, miközben akadnak olyanok is, akik napközben simán rágcsálják, főzés és sütés nélkül is.

Hogyan jutott Európába?

Közép- és Dél-Mexikóban, valamint Guatemalában őshonos virágzó növényfaj. A chia mag az aztékok fő élelmiszere volt a babfélék és a kukorica mellett. A 38 azték tartományi államból 28-ban éves sarcként adták az emberek az uralkodóknak. Gyakran alkalmazták fizetőeszközként, ezzel fizették a papság és a nemesség felé az adót, de orvosi célokra is használták.

A spanyol hódítók minden erejükkel azon fáradoztak, hogy kiirtsák a növényt. A termesztését megtiltották, az új telepeseknek pedig oktatták a vadon termő példányok felismerését és kivágását. Szinte ki is pusztult, de Guatemala és Mexicó területén fennmaradtak vadon élő példányai.

Az 1990-es években Észak- és Dél-amerikai tudósok révén jöttek létre az első modern chia-ültetvények Argentínában. Az ott legelő óriási marhacsordák által trágyázott és a hegyi források vizéből öntözött földeken termő chia jótékony hatásai révén a 2000-re a teljes amerikai kontinensen népszerűvé vált.

Argentínát követően más Latin-amerikai országok, sőt Ausztráliában is megindult a termesztés.

2000-res évek második felére már Európában is megjelentek a boltok polcain az első csomag chia magok.

Európában sokáig kétkedve fogadták a nyugati kontinensről származó chiát, az EU 2009-ben jóváhagyta a chia magot, mint új élelmiszer-összetevőt.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki