Gyöngyösi István Radváncon született 1629. augusztus 25-én. Magyar költő, jogász, alispán, országgyűlési követ volt.

Jómódú katolikus nemesi családból származott, gondos nevelésben és tudományos képzésben részesült. Szülei korán meghaltak, így magára maradva kénytelen volt gondoskodni saját megélhetéséről.

Első házassága nem volt különösebben szerencsés. Négy gyermeke született, ezek közül Gábor később királyi tanácsos és a szepesi kamara titkára lett.

„A XVII. századnak első felében még, a XVI. század nyers, míveletlen, de az élettel való szoros csereviszonyánál fogva valódi nemzeti és egyszersmind népies költészete már szinte kimúlt. Polgári és vallásos állapotok másfelé terelték a munkásságot, egyéb fogékonyságokat költöttek fel. A költészet, a míveltek, a tudósan iskolázott rendek köré vonultak.

Az ő idejében a költészet iskolai mesterséggé lett: a feladás ezt az iskolai költészetet az élettel közvetíteni, vagy az életnek ismét feltámasztott költészetét az iskola törvényeivel kiengesztelni. S ezt tette ő. Két legfontosabb műve, a Murányi Vénus s a Porábúl megéledett Phoenix, a jelenkortól kölcsönözte tárgyát: amaz a murányi híres eseményt, a Wesselényi és Szécsi Mária kalandos történetét, ez Kemény János erdélyi fejedelemnek szomorúan regényes viszontagságait beszélte el; a dolog minden szájon megfordult, s az egész világot érdekelték azon részletes felvilágosítások, miket a nádor egykori komornoka s a tudós alispán ebben is, abban is adandott, s adott is.”

Költészetét leginkább Ovidius tanulmányozása befolyásolta, Kovásznai Sándor egyenesen magyar Ovidiusnak nevezi.

Csetneken halt meg 1704. július 24-én.

Forrás: Toldy Ferenc: Irodalmi arcképek, Szépirodalmi Könyvkiadó 1985

https://hu.wikipedia.org/wiki/