A Mikulás elnevezés szláv eredetű, és Miklóst jelent, innen a Mikulás név. Akihez a Mikulásunk eredeti személye köthető, valamikor 270 és 286 között született, Patarában és 326-365 között távozott, feltehetőleg a Mennyországba. A pontos évszám nem ismeretes.

A keleti és nyugati katolikus világ egyik legismertebb szentje. A negyedik század elején Myra püspöke volt Kis Ázsiában. A neve görögül (nikos és laos) azt jelenti: a nép győztese.

1950-ben renoválták a Basilika San Nicolát, ahol örök álomra helyezték el. A koponyacsontok megtalálása után egy szakember megpróbálta az egykori arcát rekonstruálni.

Számtalan legenda kering a Szent körül, ezek segítették hozzá, hogy koruk legismertebb szentje legyen, felsorolni is hosszú az őt övező legendakört.

Az ortodox katolikus egyházban a hatodik századtól bizonyított a Szent Miklós dicsérete és felvétele a liturgiába. A december hó, 6-ik napján ünneplik. Konstantinápolyban templomot emeltetett 550-ben Justinianus császár, a Szent emlékére.

A nyolcaik században éri el Olaszországot a Szent tisztelete, de akkor nagy lendületet vesz, és egyik templom a másik után épül a tiszteletére.

Spanyolországban, Finn országban, Luxemburgban a dec. 6-a iskolaszünet.

Szent Miklós az iskolások és diákok védőszentje, de a magukénak ismerik el – a teljesség igénye nélkül-, a hajósok, kereskedők, ügyvédek, gyógyszerészek, gabonakereskedők, zarándokok, sőt, pénz-kölcsönzők is a maguk szentjeként tisztelték a középkorban. Ebből az időből származik a szokás, hogy a Mikulás kikérdezze a gyerekeket: jók voltak-e, és ha igen, megajándékozza őket.

A szokás, hogy este kiteszik a gyerekek a cipőiket, és éjszaka ajándékokat tesznek bele, egy legendára vezethető vissza, amikor három erényes szűz cipőjében megjelentek az ajándékok.

A reformációval, mely elutasította a szentek tiszteletét, az ajándékozás szokását egyes helyeken karácsonyra tették, ahol a Jézuska, vagy az angyalok ajándékozzák meg a gyerekeket. Így aztán főleg az angolszász országokban elterjedt a kissé merkantil Szent Klausz tisztelete.

A Mikulás-ünnepnek pedig nagy jelentősége van főként a kisgyerekek között, akik még hisznek benne, hogy csak akkor kapnak ajándékot, ha jók lesznek, vagy jók voltak egész évben.

Ausztriában , Magyarországon, Bajorországban és a cseheknél a Krampusz elmaradhatatlan kísérője a Mikulásnak. A rossz gyerekek aranyozott, vagy ezüstözött virgácsot kapnak.

E sorok írója (Isa Schneider) 5 éves korában óriási virgácsot kapott, mely nagyobb volt, mint ő maga, és nagyon szégyellte magát. Megkérte a szüleit, nehogy elmondják valakinek, hogy ő milyen nagy virgácsot kapott, ergo milyen rossz kislány volt az elmúlt évben.

Az emlék máig megmaradt!

Stájerországban december elsején mai napig is krampuszfelvonulás van, emberek százai öltöznek Krampusznak, gonosz szellemeknek, és láncot csörgetve járják végig a házakat.

Ausztriában mára már megszelídült a krampusz,( kinek neve egyébként az ónémet krampen=korom szóból ered), és mára már kedves, plüssállattá alakult, a bécsi cukrászdákban csokoládéból árulják.

Európa szerte vannak karácsonyi üzletek, ahol nem csak ajándékot lehet rendelni, hanem Mikulás- látogatást is. Vannak helyek, ahol az ajándékokat a kertben eldugják, és a gyerekeknek kell megkeresni őket, mint húsvétkor a tojásokat. Persze, ilyenkor nagy az öröm, és emeli az ünnep fényét a megtalált ajándék.

Vannak országok, ahol jég-apácska hozza az ajándékot, de azt általában Szilveszterkor ünneplik.

Kanadában például van egy „Santa Claus, Ho-ho-ho, Canada” postai cím, ahová el lehet küldeni a kívánságokat, mindenki kaphat levelet a Mikulástól, melyeket állítólag szolgálatos Manók írnak.

Van ilyen intézmény Magyarországon is, Nagykarácsony falván, a cím: Mikulásház…

Talán még van idő levelet írni!

A Mikulás és a Télapó szó eredete (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mikulas )

A Mikulás a Miklós név szlovák (Mikuláš) változata. A köztudatban december 6-a hagyományos elnevezésének számít a Télapóval szemben – sokak szerint azonban tévesen. Hiszen a Mikulás-ünnep népszokása és a kifejezés csak az 1870-es évek végén kezdett el köznevesülni Magyarországon, így csupán negyven-ötven évvel idősebb, mint a Télapó elnevezés. (A kortársak különben a Mikulás elnevezést ellenezték szlovák eredete miatt) Szlovénül egyébként a december-6-n ajándékot osztó mesealak neve: Božiček.

Elterjedt nézet, hogy a magyar „Télapó” szó akkor keletkezett mesterségesen, amikor az 1950-es évek kommunista vallásellenessége miatt teljesen le kívánták cserélni a „Mikulás” elnevezést az állami iskolai és óvodai rendezvényeken, és helyette az szovjet-orosz kultúrkör orosz: Дед Мороз ’Fagy apó’ tükörfordítását a Télapó elnevezést használták az államosított óvodákban és iskolákban, illetve a vallástalan családoknál.

A Télapó szó és az elnevezés azonban az MTA Nyelvtudományi Intézetének gyűjtése szerint már létezett jóval korábban is, nem „mesterségesen” keletkezett, mai jelentését pedig fokozatosan vette fel, és továbbra is átalakulóban van. A „Tél apó” kifejezést így, különírva, Arany János már 1850-ben ismerte, és Téli vers című versében le is írta, Mikszáth Kálmán többször használta műveiben, 1893-ban még külön írva, de Gyulai Pál művében is előfordul.

Arany János: Téli vers

„ Ej, ej, garázda tél apó!

Ki ördög hítta kelmedet,

Hogy sz. Mártonnap tájba’ hó

Borítja házi telkemet?”

Azonban 1895-ben Komjáthy Jenőnél már a verscím is egy egybeírt „Télapó”.

„ Télapónak hó szakálla

Feje tarkó, ing a lába,

Lehe jégcsap, képe ráncos,

Járja a haláli táncot.

Zúz a szárnya, bús az árnya, mi

De a táncot egyre járja.

Térdig ér a hószakálla,

Sírfenékig lóg a lába.”

1914-ben Krúdy Gyula és Szabó Dezső pedig a fekete csontkeretes szemüvegű, magános öregúr és a görnyedt, szakállas öregúr leírásánál a már kialakult sztereotípiára támaszkodik: „mint a kalendáriumbeli télapó”, „tél-apó szakállú”.

Azonban ezzel párhuzamosan még más szerepben is jelen van, például József Attilánál.

József Attila: Szeretném, ha vadalmafa lennék!

„ Szeretném, ha vadalmafa lennék,

Mi ha majd egykor kiszárad

És a tél apó kivágat,

Lángjaival felszárítná

Könnyeit a bús árváknak.”

A Télapó elnevezés használatában az orosz hatás 1927-ben mutatható ki először egy orosz film, a „Télapó” című mesejáték kapcsán. 1933-ban jelent meg az „A Télapó az óvodában. Téli óvodai foglalkoztatáshoz való gyakorlati anyag” című pedagógiai segédletet, ami szintén a „Télapó” szó akkori meglétéről tanúskodik.

Kiss Lajos nyelvész, szlavista, a nyelvtudományok kandidátusa és doktora 1962-ben a Mikulás és a Télapó alakjának összefonódását a legutóbbi évtizedek fejleményeként tárgyalta és felvettette Télapónak az orosz Gyed maróz alakjával való összefüggését is.

Kiss Lajos 1962-ben „Mikulás, télapó, krampusz” címmel (Nyr 86. 92–4.) tanulmányt tett közzé a Mikulásról, a Magyar Nyelvőrben.

Közlése szerint Kazinczy Ferenc 1812-ben „Prof. Sipos Pálhoz” című episztolájában a következőket írja:

„Futok ő aegyptusi istensége előtt,

Mint a gyermek fut, amidőn az advent

Estvéjén rábukkan Svat-Nikola

S hogy annak a másiknak véljem őt,

Fehérb alakba kél mint a Velletri

Pallas csodált márványa”

Azaz a jóságos, a gyermekeket megajándékozó Szent Miklós püspök szláv neve (horvátul: Sveti Nikola, csehül: Svatý Mikuláš, szlovákul: Sveti Miklavž) a 19. század elején még nem állandósult, hiszen Kazinczy versközlése egyértelműen déli szláv jelleget mutat.

Az 1877-ben három kötetben megjelent „Szép Mikhál” című regényében Jókai Mórtól az alábbiakat olvashatjuk:

„Ne búsulj, Hanák! Biztatá Simplex. A vihodár nagy gavallér odahaza. Tokaji borral traktálja meg a vendégét, meg karimás kásával; holtig megemlegeted a vacsoráját. Körmöczi aranyat viszesz haza tőle feleségednek, szent Mikulást porontyaidnak, meglásd”.

Ami azt jelenti, hogy a Mikulás név az 1870-es évek végén kezdett el köznevesülni.

Jókai Mór: Mit hozott a Mikulás (részlet) (1859)

„Mit hozott a Mikulás.

No gyerekek! a ki szépen

Tudja viselni magát,

Annak majd a jó Mikulás

Mindenféle szépet ád;

Tedd ki fiam az ablakba

Lefekvéskor a csizmád:

Mennyi mindent találsz benne

Mire fölkelsz, majd megládd!

Jó ember a Mikulás.

Ezüstbárány, czifra Jankó!

Piros alma, aranyos!

Czukorangyal, mézes kalács!

Porczelánbáb, kalapos!

Aszalt szilva-ördögöcskék!

Hát még a szép tarka ló!

Síp van belé dugva hátul,

Ez meg sipolni való!

Elhozza a Mikulás.”

„…És minden sikerült neki – soha sem vesztett rajta a vállalatain. Mint a jó gyereknek, csak a csizmáit kellett kitenni az ablakba este, hogy a Mikulás reggelre telerakja ajándékkal.… ”