A Radosza-gyűrűk feltalálója tucatnyi könyvet írt idáig, a Diana’s Tale-t ezüstéremmel díjazta a Tajvani Innovációs és Kulturális Fesztivál zsűrije. Idén tavasszal jelent meg a Kisasszonyok völgye című regénye, amely berobbant a köztudatba. „Egy korokon, nemzedékeken, országhatárokon átívelő nemzeti eposz” – írják róla a nevesebb kritikusok.

– Megrendezhették volna Győrben vagy Budapesten is a könyv bemutatóját, miért éppen maglódi helyszínt választott?

– A Kisasszonyok völgye egy ízig-vérig magyar történetet, amely 1944-1956 között játszódik a Kárpát-medencében, ezért először Magyarországon kellett megjelentetni. S hogy mért éppen Maglódon debütált? Győrben nőttem fel, amely szerintem az ország legfejlettebb és nekem a legszebb városa is, de a panelházban a szomszédaimat sem ismertem, ezért ott „nem figyelhettem meg, hogyan működik az ember”. Falura kellett ahhoz költöznöm, hogy kiismerjem az ember nevű csodát, akinek a gyarló és a jó tulajdonságait a regényem visszatükrözi. A Kisasszonyok völgye nem Maglódról szól, de minden maglódi (és nem maglódi) olvasó felfedezheti önmagát, a szomszédját, az irigyét, a jóakaróit és persze a szeretteit is a szereplők valamelyikében.

– Az olvasó rögtön megérzi, hogy több rétegű írásról van szó. Önhöz melyik áll a legközelebb?

– Remélhetőleg igaz, amit írnak róla: „az első szint rendkívül szórakoztató, hiszen drámai korokban barangolunk, és azokat csak a szatíra hangján lehet elviselni.” A falusi kis intrikák és irigykedések alatt van egy másik réteg, a családi és történelmi háttér. A harmadik pedig az az olvasat, amikor megértjük, hogy a frusztrált, vágyakozó, ármánykodó, irigykedő szereplők nem is olyan rosszak, a szentnek és magasztosnak hitt emberek pedig alantasabbak a többieknél. Ehhez persze nem kell háromszor elolvasni a Kisasszonyok völgyét, csupán ismerni, tisztelni és szeretni kell az embereket, különösképpen a nőket.

– Hosszú az út a tanítástól, majd az újságírástól a regényírásig?

– Öt év tanítás után jelentkeztem a Magyar Rádió Riporter kerestetik felhívására, és a háromszázhetvenöt jelentkező közül ötünknek azt mondták, fogjatok egy mikrofont, és hozzátok a riportokat! Ehhez munkahelyet kellett váltanom, mert Maglódról nem tudtam volna havi tíz-tizenkét, országos érdeklődésre számot tartó riportot készíteni. Elhelyezkedtem egy kőbányai üzemi újságnál, a Kipszer Életnél, onnan a Pest Megyei Hírlaphoz kerültem, és másfél év után áthívtak a Mai Naphoz, onnan pedig 1999-ben a Magyar Televízió Híradójának lettem kiemelt szerkesztő-riportere. Azt hittem, az a szakma csúcsa, ami bizonyos értelemben igaz is, de korábban, napilaposként ki tudtam írni magamból a gondolataimat, de még a szójátékaimat is, híradósként viszont: alany, állítmány, tárgy… bennem rekedtek a szavak. Ekkor kezdtem el meséket írni. A közhiedelemmel ellentétben a meséket nem gyerekeknek írják, és nem könnyű műfaj, sok mesét kellett megírnom ahhoz, hogy bele merjek fogni a regényírásba. Azóta Amerikában már két könyvem jelent meg, most ősszel adják ki a harmadikat. A Kisasszonyok völgye is megjelenik majd  Kanadában és az Egyesült Államokban.

– A történet 1944-ben kezdődik. A német megszállástól, a Rákosi-rendszeren át megérkezünk az 1956-os forradalom és szabadságharchoz. Eközben a nők füstölnek, örök várakozásra ítélve, eltüzelik az életüket egy katlanba zárva. Hol van ez a völgy pontosan?

– A Kisasszonyok völgye nem létező hely, az elnevezés amolyan „beszélő név”. A Kisasszonyok szó az egyedülálló nő szinonimája lehetne, a völgy pedig jelképezheti a Kárpát-medencét is, de lehet egy zárt börtön is, vagy éppen a kisasszonyok „öle”, hogy finoman fejezzem ki magam. A háború és az azt követő kommunista diktatúra elől elrejtőznek a nők a völgybe a katonák (a nemi erőszak) elől, de aztán nem a világi rosszat rekesztik ki az életükből, hanem magukat zárják el a katonák, vagyis a férfiak, a szerelem, a szex és a gyermekszülés lehetőségétől.

– A könnyed és rendkívül humoros stílusa ellenére, rendkívül fegyelmezett és jól szerkesztett műről van szó. Végezett gyűjtőmunkát, írt hozzá vázlatot? Mennyi ideig írta a könyvét?

– Kilenc éven át írtam. Ez persze nem azt jelenti, hogy folyamatosan ezzel foglalkoztam, néha évekig pihent, vagy inkább érett a téma a számítógépemben. Azt hiszem, jót tett neki az idő, pedig már 2016-ban is megjelenhetett volna, az 1956-os Forradalom  60. évfordulójára, amikor még pénzt is nyerhettem volna rá. De a könyv nem biznisz, az írás az belső kényszer, tartozástörlesztés, az írás az szerelem.

– Mennyire hiánypótló ez a mű a magyar könyvpiacon?

– Sok jó könyv született 1956-ról, ráadásul ez nem is ’56-os regény. Stílusában sem komor, hanem (a téma sötét volta ellenére) derűs írás, még akkor is, ha nemzeti tragédiáink egész sora: „Trianon, Második Világháború, Holokauszt, Doni katasztrófa, Szálasi és Rákosi ott mételyezik a történelmet a regény hátterében” – ahogy írta egy elemző.

– Kiknek szól, kinek ajánlja elsősorban?

– Magányos emberekről, főleg nőkről szól. De a magány nem csak akkor elviselhetetlen, amikor valaki egyedül van, mert az bizonyos fokig érthető. A felesleges várakozás, a kidobott idő (olyasvalakire várunk, aki talán el sem jön), vagy tartozunk valakihez, ezért nem is kereshetünk mást, vagy van partnerünk, aki csak a partnerünk, de nem a társunk.

– Hamarosan megjelenik a könyv második kiadása. Javított változat lesz?

– A leggondosabb szerkesztés, korrektúrázás és tördelés ellenére is maradtak a könyvben hibák, ezeket természetesen kijavítottuk. A tartalmán nem változtatok, de új, szebb és kifejezőbb borítót kap, amit Tóthné Mayer Mónika készített.

– Hol lehet beszerezni a regényt?

– Interneten, a www.radosza.com oldalról lehet megrendelni. Ráadásul október elejétől az Amerikában megjelent Bolyongócska című könyvemmel párban, összesen 2990 Ft-ért rendelhető karácsonyi ajándékként. Aki pedig „csak” szeretné elolvasni, az a Maglódi Szeberényi Lajos Városi könyvtárból kikölcsönözheti.