A férjem hozott egy biológiai szakfolyóiratot. Véletlenül más újságokkkal együtt vásárolta meg, mi ugyanis tudatosan nem foglalkoztunk biológiával.

Ha már hazahozta, belenéztünk. Érdekes volt, mert a lapnak e számát majd teljes egészében a pintyeknek szentelték. Nahát! Mi többet sem tudtunk róla, mint hogy a pinty egy madár. A lapból viszont rengeteg, a pinttyel kapcsolatos hasznos tudnivalóra tettünk szert.

Bár pintytanból soha nem kellett vizsgázzunk, (úgy tűnik nekem, csak ebből nem kellett!) és soha senki nem kérdezte meg tőlünk: mit tudsz te a pintyekről tulajdonképpen?

Nem is azért írok róluk, hogy tudásunkkal dicsekedjek, ennek az írásnak más a témája!

Ugyanabban az újságban egy ifjú biológia szakos hallgató dolgozatát is olvastuk, mely – figyelem! – egy négyzetméter terület flórájával és faunájával foglalkozott a Dobogókő észak-északnyugati oldalán, x északi szélesség és y hosszúság valahány óra néhány percnél egész pontosan nem emlékszem.

A lényeg az volt, ami ezután következik! A dolgozat első mondata:

„Letettem (tehát) kvadrátomat” (- ugyanis a fent már lazán jellemzett helyre – ) és megvizsgáltam a benne találhatókat.”

A fiatalember az ott található élővilágot taglalta. Soha nem fogja megtudni, (az esetleges és talán megélt szakmai elismerés mellett), hogy milyen hatással volt ránk e cikkecske.

Egy kvadrát! Szédületes! Emberek, akik ilyesmivel foglalkoznak, mennyivel nyugodtabban élnek, mint mi! Nincs a kezükben emberélet (mint nekem, aki orvos vagyok), és nem kell felelősséget vállalni, ha földrengés van, és összedől egy ház ( a férjem, építész…).

Szinte azonnal beiratkoztunk volna biológiára, és elvégeztük volna, hogy utána csak ilyen haláli érdekes dolgokkal foglalkozhassunk, mint egy ilyen kvadrát. Meg is tettük volna tán, ha nem kellett volna közben pénzt is keresnünk a megélhetéshez…

Végül is nem iratkozunk be. De a kvadrát fogalma megmaradt nekünk. Átvitt értelemben szabadságaink alkalmával letettük valahová imaginárius kvadrátjainkat és azt vizsgálgattuk – szóval, gyakorlatilag nem csináltunk semmit. Gondolkoztunk. Pihentünk. Beszélgettünk róla, hogy most (vagy akkor, amikor…) mi is volt a kvadrátunkban?

Nyugalmas, jó szórakozás. Nem kerül semmibe. Néha ülök magam a kvadrátom közepében. Mikor eltűnődök. Vagy levelet írok.Vagy a kvadráton kívüli világgal foglalkozom. Néha azt is megnézem, mi van a kvadráton belül… És mindig jól szórakozom. Pihentetőbb mint egy jó meditáció. Mindenkinek – akinek még nincs kvadrátja – javaslom: készítsen egyet gondolatban…

Jól jár vele…!