In Memoriam: Sas György újságíró (1922-2004)

A Gyurival való találkozás lelki erőt adott, és bizonyosságot mindenkinek, hogy lehet szívvel újságot írni, emberi értékeket közvetíteni. Senki és semmi nem tudta eltántorítani, mássá formálni. A szakmai tudását mindenki elismerte, folyamatos érdeklődés, alázat, és végtelen humor jellemezte. Soha sem dicsekedett. Egyszerűen zseniális személyiség volt! Aki ismerte, nem felejti el!

Sas György újságíró 2014. június 9-én, éppen 10 éve halt meg!

Egyszer egy színész azt mondta, a vele való beszélgetésben:

„Tudod, hogy miért szeret téged a színész- és filmes világ? Mert érzik és tudják, hogy te is szereted őket”.

Többször kapott levelet lexikonok szerkesztőitől, hogy küldje át az önéletrajzát. Soha nem küldött életrajzot, mert „ilyenekkel ő nem foglalkozott”.

Nem érezte fontosnak, hogy az írásain túl az életrajzát is közöljék.

Kizárólag igazolványképeket volt hajlandó magáról előhívatni.

Nem szerette, ha fotózzák!

Újságírónak tartotta magát, büszke volt a szakmai díjaira!

Életrajza

-Iskolák:

1922-ben született Budapesten. Elemi- és közép iskoláit a XIII. kerületben járta, majd az ELTE-n bölcsészetet tanult 4 évig. Nem fejezte be tanulmányait.

-Újságírói tevékenysége:

1956. októberében az induló Film Színház Muzsika alapítója, munkatársa, rovatvezetője. Színi- és filmkritikákat, riportokat ír, sorozatokat vezet. Szerkeszti a Film Színház Muzsika évkönyveit.

Film Színház Muzsika:

„Az 1956. októberében megszűnt Színház és Mozi c. hetilap hiányának pótlására jött létre. (Lapkiadó Vállalat adja ki) Első száma 1957. máj. 17-én jelent meg. Első felelős szerkesztője Fejér István volt. Sokrétű feladatot kívánt ellátni a hetente megjelenő lap. Tájékoztatta olvasóit a hazai színházi, filmes és zenei élet eseményeiről. Színikritikákat, színháztörténeti tárgyú cikkeket közöltek. Riportok jelentek meg színészekkel, előadásokról, forgatásokról. Külföldről kezdetben főként filmhíreket hoztak, később tágult a kör a zenei és színházi élet újdonságai felé. Az újság a művelődés feladatát is felvállalta: versek, novellák, sőt az első évfolyamban még színdarab-mellékletek is megjelentek. Több állandó rovata is volt: pl. Zenei esték, Filmkrónika, Mi újság a … Színházban?, Válogatott jelenések. 1990. okt. 6-án jelent meg az utolsó száma, anyagi okok miatt szűnt meg”.

-Filmkritikákat írt a Népszavába.

(Dajka Margitról, Sulyok Máriáról sorozatot…, Búcsúzik Básti Lajostól…)

-A következő lapokban közölték még írásait:

Filmvilág

Népszava

Népszabadság

Ifjúsági Magazin

Szabad Föld

-Általa írt könyvek, kiadványok:

1988-ban Kamillka, Lírai mese egy nagy művészről, Háttér Kiadó, Bp.

1989-ben Újra veled, ugyanitt – Schütz és Sztankay, Editorg Kiadó, Bp.

-1990-ben nyugdíjba vonult.

Évkönyveket szerkesztett. Alapítványt hozott létre, ami művészeti díjakat adományoz.

-1994. márciusában a XIII. kerület pályázatot ír ki a kerületi lap megvalósítására.

A Sprint Kft. megnyeri, de Sas Györgyöt alapító főszerkesztőnek választják. Kilenc évig dolgozik a lapnál.

-1996-ban Aranytoll díjat kap, a Magyar Újságírók Országos Szövetségétől.

(Bernáth László – a Kulturális Szakosztály elnöke javasolja 1996. jan. 6-án)

-2000-ben jelenik meg a Sas György – Gellért Lajos: Budapest XIII. Kerület című kiadványa.

(Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzata, a Sprint Kiadó gondozásában, Bp., -Később bővített kiadásban is napvilágot lát.)

-2003-ban Színészek Csillagfényben című könyv megjelenése, melyet ő szerkesztett.

(Sprint Kft. gondozása, Bp.)

-2004-ben „Budapest Főváros XIII. Kerületért”díját adományozták neki.

„Vitatkoztunk, szerettem volna, ha az ő kitüntetése nagyobb hangsúlyt kap a lapban, de azt mondta: ez nem helyénvaló, minden kitüntetettnek azonos felület dukál” -emlékezett vissza Machos Ferenc.

-Család – szabadidő:

Élete során megnősült, egy gyermeke született. Szerettek kirándulni, külföldön- és belföldön egyaránt. A Budai hegyeket különösen kedvelték.

-2004. június 9-én hunyt el.

-2009. március 11-én emléktáblát helyeztek el lakhelyén, XIII. kerület – Bulcsú utca 23-as számú ház falán.

-Munkatársak, akik ismerték, emlékeznek rá:

Machos Ferenc, a Sprint Kiadó ügyvezetője

1994. márciusában volt egy pályázat a kerületi lapra, amin Sas György is és a Sprint Kiadó is indult. Huszonnégyen szerettünk volna lapot alapítani, a Sprint nyert, de szükségünk volt egy profi főszerkesztőre, így tulajdonképpen ez a pályázat hozott össze minket. Aradi Jutka az önkormányzat akkori főtanácsosa javasolta nekem, hogy találkozzam Sas Györggyel. Szimpátia és közös nevező volt az első látásra. Nagyon szerettem, nagyszerű ember volt! Számos önkormányzati kiadványt készítettünk együtt, szinte mindegyiken megtalálható a keze nyoma, szerkesztőként vagy szerzőként. Ma is halljuk a hangját, amikor péntekenként kellemes hévégét kívánt (sosem mulasztotta el Hja’kérem, a stílus maga az ember).

Jó pihenést főszerkesztő úr, jó pihenést Gyuri!

Czeglédi Ildikó, újságíró

Gyurit főszerkesztőként ismertem meg, akkortájt már közel volt a 80-ik életévéhez. Közös munkánk alkalmával, észrevétlenül csente be magát a szívembe és egy–egy kávézgatás alkalmával, már úgy beszélgettünk, mint két ifjú jó barát. Számomra élő történelemkönyv volt, kiválóan ötvözte a zsurnaliszta szaktudását, a fél évszázados tapasztalatával. Soha nem fitogtatta hatalmát, tudását. Szakmai vezetésével a XIII. kerület újságja az egyik legolvasottabb, legsikeresebb fővárosi lap lett. Tájékoztatást adott az önkormányzat tevékenységéről. A klasszikus, régi generáció stílusában, maximális alapossággal és igényességgel készített lapot, sohasem hanyagolva a kultúra iránti életre szóló elkötelezettségét. Amikor elkészült az újság, mindig megengedett egy laza félmosolyt, és csak annyit mondott: hát, ezt is megcsináltuk. Minden évfolyamban újított a Hírnök érdekében: nagyobb méret, még több kép, színes oldalak, nagyobb oldalszám, s mire mindez megvalósult, akkor a terjesztés javítása lett a cél, mert neki mindig új célok kellettek. Egy ilyen főszerkesztő nem mehetett el úgy, hogy félbehagyott valamit. A 2004. június 9-ei lap címoldalán ott mosolyog, mert átvehette a Budapest Főváros XIII. Kerületért díjat. 82 évet élt szikrázóan teljes szellemi frissességben úgy, hogy az egészségüggyel szinte csak akkor találkozott, ha írni kellett róla. Nem hagyott maga mögött befejezetlen mondatokat, és biztosan tudjuk, ellenségeket sem, hiszen a lap munkatársainak, az ifjú generációnak egy olyan szakmai irányvonalat adott, mely sajnos már kihalóban van a magyar sajtóból.

Csop Veronika, újságíró

Alig több mint másfél évig volt alkalmam ismerni, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy meghatározó ember legyen az életemben. Mint főszerkesztő nagyon lelkiismeretes volt, állandóan új témákon törte a fejét, nyitott szemmel járt a világban, és persze a kerületben is. Nem volt megalkuvó: helyet adott a lapban a kerületben tapasztalható negatív jelenségeknek is. Így írhattam például a lerobbant játszóterekről és aluljárókról, az akadálymentesítés hiányosságairól és hasonlókról. Nemcsak művelt és okos, hanem igazán bölcs ember volt. Úgy tervezte, hogy még jó pár évig viszi a lapot. Szerette, segítette és tanította a fiatal kollégákat. Ismertem pár szerkesztőt, nem is rosszakat, de valahogy mindegyik inkább főnök volt, mint ember. Ő e kettőt ötvözni tudta. Hetente egyszer mindig bementem a szerkesztőségbe, ilyenkor hosszasan beszélgettünk. Egyetlen másik szerkesztő sem csinálta meg azt, amit ő: minden péntek dél körül felhívott telefonon, megkérdezte, hogy vagyok, hogy állok az anyagokkal. Ez annyira megszokott lett, hogy péntekenként már előre vártam a hívását. Nemcsak szellemén, de a külsején sem látszott a kora: a haja alig őszült, és mindig cipelt egy hatalmas aktatáskát, amiben vélhetőleg az iratait tartotta.

Bárd Noémi Polli

A 13. kerületben laktam, és mint pályakezdő színésznővel, szeretett volna velem egy interjút készíteni. Kora reggel találkoztunk, nagyon fáradt voltam. -Tegnap este is játszott a művésznő, azért ilyen fáradt? -kérdezte Gyuri bácsi kedvesen. -Nem, a bölcsészkarra járok és szakdolgozatot írtam egész éjjel –válaszoltam gondolkodás nélkül. Ez megváltoztatta a beszélgetés tervezett témáját. Rögtön jobban érdekelte, hogy egy színésznő miért jár bölcsészkarra, mint az, hogy éppen milyen szerepet játszik. Később rájöttem, hogy ez az ő páratlan tehetsége: kb. 3 mondat után tudta, mitől lesz izgalmas egy írás. Aznap azt is elmeséltem neki, hogy a szakdolgozatomban színészinterjúk is lesznek. Hónapokig kérlelt, mindenáron el szerette volna olvasni. Később kiderült, miért: felkért, hogy legyek egy általa szerkesztett interjúkötet társszerzője. Iszonyúan megijedtem, csak az ő szakmai támogatása miatt mertem vállalkozni rá. Rengeteget tanultam tőle, és elindított egy olyan úton, ami mára több mint 10 évnyi újságírói sikert hozott. Azóta már azt is tudom, hogy a tőle kapott segítség és emberség milyen ritka a mai művészvilágban…

Gajdos Erzsébet, újságíró

A kilencvenes évek végén dolgoztunk együtt, neki köszönhetem a munkával eltöltött legszebb éveket. Kedves, jó modorú, talpig úriembert ismertem meg a személyében, akinek szitokszó soha nem hagyta el a száját. A Film Színház Muzsikát gyermekeként szerette, de ugyanúgy rajongott a XIII. kerületért, amelynek az újságát szerkesztette. Nagy űrt hagyott maga után, amikor lejárt az ideje.

Áldott legyen az emléke!

Gyukár Tibor, színművész

Drága Sas Gyuri! /Egy tiszta tollú újságíró/

Életed egyik csücskében, valamikor

Fontos pont voltam.

Pl.: „Film Színház Muzsika”.

A művészeteket összefoglaló lapjában.

Rólam, pályámról írt írások barátságunkat igazolják.

A sors kegyetlen, mint tudjuk.

Egy ilyen lapot, egy tollvonással megszüntettek.

Manapság csak stadionokra van pénz!

(Égből jött intés: „Gyuki ne politizálj!)

Tisztességes, jó meglátású kritikákat írtál.

Mindig jó volt látni a toll tisztaságát.

Hiányzol!!!

Sztori:

„Gyuki, most a tizenharmadik kerületben

szerkesztek egy újságot: „Hírnök”-ez a lap címe.

Kiküldök hozzád egy csinos újságírónőt.

Az írás megjelent, nem azért, mert csinos volt.

„Én Angyalföldön születtem.

Zuglóban nevelkedtem.

Pasaréten lettem férfi.

És Angyalföldön szeretnék meghalni.”

Gyurikám, Te hogy vagy odafönn?!

Az égi kocsma remélem, éjjel-nappali,

Az ajtóban várj!

/Gyuki/

Sas György önéletrajza folyamatosan bővül, köszönet mindenkinek, aki fontosnak érzi, hogy az idők során megközelítse a teljességet, és fennmaradhasson az utánunk jövő generációknak!

Fotók: XIII. Kerületi Hírnök, IB