Vackaimból kibotorkálva elhatároztam, hogy

A kerti medencémet kitisztítom, mivel sok galambnak

Adok fürdési- és ivási lehetőséget.

Most ők lettek a szesztestvéreim!

A medencét kitisztítottam,

Jöhetnek a galambok, gondoltam…

(Megjegyzem, nem jöttek,

Rómába mentek.)

Hirtelen hatalmas dörgés és színes villám

csapott a kertem közepébe,

Nem volt semmi!

Fekete felhők költöztek az égre,

A kutyám „Kobak” a kertem végén vad

ugatásba kezdett.

Itt van a vihar első kritikusa!

Érdekes, hogy szinte minden kutyus

fél a dörgéstől, villámlástól,

ha kutya lennék, vele együtt az ágy alá bújnék,

Mire ezt leírtam, az ágy alja már foglalt volt.

Végül is, hol hagytam abba?

Ja, igen!

A szesztestvér galamboknál…

Erre inni kell,

hol az a pezsgő?!

Ezt a vihart is le kéne írni…

Az írásról jut eszembe, ím Faludy György egyik csodája, az írásról:

„A modern európai gondolkodás baja,

hogy csak a tényeket veszi figyelembe.”

Én az első írásaimat

Schubert Évának mutattam meg.

(Ma már bánom!)

Őt végül is, a színművész kollégáim között,

a nagy kritikusként emlegették.

„Drága Fehér Holló, Gyuki! -mondta.

Írásaidat olvasva, gyermekkorom nyolc általánosi –

helyesírási hibákkal agyontűzdelt – írásai jutnak eszembe.

Különben gratulálok, hisz tudod,

hogy még Zuglóból szeretlek.”

– Köszi! Haver vagy! – reagáltam én.

Más!

Drága feleségemmel elhatároztuk nyáron,

elhagyjuk Európát,

Tunéziába utazunk.

Hosszú repülőút után,

végre megérkeztünk.

A szálloda maga a gyönyör,

A tenger se kutya!

Hogy „Kobak” kutyámat

Ki ne hagyjam,

Őt semmiből sem hagyom ki!

Ám Drága Évám!

Én most magamhoz vennék egy kis kaját.

Az elém táruló afrikai ételek

magukért beszélnek.

Dugig megpakoltam a kezembe

tartott tálcát,

majd megfordultam,

s ki állt velem szemben?

A volt Vidámszínpad főmérnöke!

-Ilyen nincs!

-De van!

Hatvan év után

abbahagyom a színművészetemet,

a pályámat! Akkor most mi van?

„Soha se mond, hogy vége.”

– mondta, volt sziniigazgatóm

Bodrogi Gyula.

Jó, akkor nem mondom…

Az élet maga a színjáték!