Pósfai György biológusnak, a MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont –Biokémiai Intézet igazgatójának, az életrajzában nem tüntetik föl, hogy mivel foglalkozik szabadidejében.

Aki ismeri tudja, hogy nem csak szakmai tekintély, a szintetikus biológia hazai atyja, hanem amellett, hogy novellákat ír, dendromán is. Vagyis a kólibaktériumok háziasítása mellett nagy fákat mér, fotóz és meghatározza GPS koordinátájukat.

-A munkatársai közül vannak, akik érdeklődnek a dendrománia iránt vagy egyszerűen csak dendrománok? Mindenki tudja, hogy mit jelent ez a kifejezés, amikor meghallja?

-A dendrománia egy hobbi, a nagy, öreg fák keresése, dokumentálása (dendro=fa). A kifejezést – legalábbis ilyen értelemben – tudtommal én vezettem be az öreg fákról szóló könyvemmel, de ma már látom tőlem függetlenül is használni. Terjed a szó használata, de bizonyára sokan még nem ismerik. A kollégáim? Van, aki érdeklődik a nagy fák iránt, van, aki elnéző mosollyal fogadja élménybeszámolóimat.

-Egy leendő biológus a gimnázium évei alatt már tudja, hogy mi az a „szintetikus biológia”? Máskülönben a „háziasított baktérium” mire képes?

-Nem hinném, hogy egy gimnazista ilyesmiről tanulna, bár ha érdeklődik, bőven talál róla információt az interneten. A molekuláris biológia viszonylag új ágáról van szó. Eljutottunk oda, hogy az analizáló, “szétszedős”, leírós biológia mellett megjelent az “összeszerelős”, szintetikus biológia. Célja a természetben nem létező genetikai áramkörök, modulok, akár egész élő sejtek, szervezetek tervezett, céltudatos összerakása standardizált biológiai alkatrészekből. Az élő szervezetek persze rendkívül bonyolultak, úgyhogy a szintetikus biológia egyelőre főként viszonylag egyszerű sejtekkel, például baktériumokkal foglalkozik. Az én kutatócsoportom a jól ismert kólibaktériumot “háziasítja”, drasztikusan átalakítja a genetikai tervrajzát, egyszerűsíti a működését. Hogy ez mire jó? Csak a baktériumoknál maradva, ma is rengeteg mindenre használjuk őket, hiszen rendkívül hatékony, olcsó kémiai gyárak, amelyekkel meg lehetett csinálni, hogy mezőgazdasági hulladékból műanyagot gyártsanak, a cukorbetegeknek inzulint állítsanak elő, vagy éppen hatékony maláriaellenes szert készítsenek. Az eddig használt, módosítgatott sejtek azonban a természetben kifejlődött, nem a mi speciális igényeinkre “készült” élőlények, fölösleges és nem kívánatos tulajdonságokkal is rendelkeznek. A szintetikus biológia még hatékonyabb, direkt az adott célra tervezett szervezeteket próbál előállítani. A “mire jó” kérdésre tehát az egyik válasz a hasznosság. A kutatót azonban nem elsősorban ez motiválja, hanem a megismerés vágya. “Csak azt ismerem igazán, amit meg is tudok csinálni”– szokták idézni Richard Feynman fizikust. Az élő szervezeteket is akkor fogjuk igazán megismerni, ha el is tudjuk készíteni őket.

-A fák mikor kaptak nagyobb hangsúlyt az életében? Esetleg erdő mellett cseperedett, voltak erdészek, fafaragók, biológusok az ősei között? Honnan a szeretet?

-Nem voltak erdészek, biológusok, pláne fafaragók az őseim között. Mondhatnám azt, hogy a bátyáim már lefoglalták előlem a komolyabb tudományágakat, így maradt nekem a biológia. Komolyabban: természetszeretet szinte mindenkiben van. Nekem jó kikapcsolódás a molekulák szabása-varrása után a fák után járni. A dendrománia pedig egy igen szerencsés hobbi. Volt egy kiaknázatlan, ugyanakkor sokak fantáziáját megmozgató terület, az ezredfordulóra pedig a lehetőségek (GPS, internet, mobiltelefon, digitális fényképezés) is adottá váltak egy teljességre törő nagyfa-katalógus létrehozásához. A művelése pedig alkalmat ad sok-sok szép hely bejárására, sokféle ember megismerésére.

-2005-ben jelent meg a „Magyarország legnagyobb fái – Dendrománia” című könyve. Azóta mi minden történt? GPS-szel egyre többen zarándokolnak a fákhoz? Mennyire volt nagy sikere a kiadványnak, lesz-e folytatása?

-Magam sem gondoltam volna, hogy egy valóságos mozgalom válik a hobbimból. A könyv elfogyott a boltokból, sajnos a hozzám érkező kéréseknek sem tudok eleget tenni. Van folytatás: egyik fiam segítségével készült egy honlap, ahol folyamatosan bővülnek a falisták, s amely gyűjtőhelyévé vált a dendrománoknak, a rendszeresen fákat kutató természetjáróknak. Rengeteg megfigyelés befut hozzám, nehezen is győzöm ezek megerősítését.

-Még mindig a 2013-ban felfedezett 1200 cm törzskörméterű gemenci fekete nyár Magyarország legnagyobb fája? A www.dendrománia.hu internetes oldalon kiderül, hogy nem is olyan egyszerű a legnagyobb fa definíciója. Egytörzsű vagy többtörzsű? Fölfelé 130 cm után keskenyedik vagy szélesedik? Az egyik évben soványabb, a másikban kövérebb? Hogyan kereszteződnek, vagyis az sem mindegy, hogy milyen fáról beszélünk… Összesen hány nagy fa él hazánkban?

-Nem minden nap kerül elő ekkora, eddig ismeretlen fa, a gemenci nyárfa még őrzi első helyét. Ami a fák mérésének finomságait, a listákra kerülés kritériumait illeti, azokat én magam határoztam meg, s – talán szakmai ártalomként – szigorúan be is tartom. Az eredeti cél a 6 m törzskörméretet elérő magyarországi fák teljes felmérése volt, de sok, kisebbre növő fafajból is számon tartom a kapitális példányokat. A honlap listáin jelenleg mintegy 1800 fa szerepel, de mindig kerülnek elő újak is (már csak azért is, mert “belenőnek” a listába), meg persze van pusztulás is.

-A tölgy, a hárs, a szelídgesztenye, a platán mi miatt strapabíróbb, mint a többi fa? Egyáltalán lehet valami magyarázatot adni, hogy ezek a nagy fák miért élnek sokáig vagy mi miatt nőttek hatalmasra?

-Az élőlények évmilliárdos evolúcióval alakultak olyanra, amilyenek ma. Sokféle nyertes stratégia van. A rövid, de szaporább élet éppoly sikeres lehet, mint a lassú és hosszú. Egyébként a fák többsége nem is él tovább, mint mi. A faóriások között vannak rövid életű, de gyors növekedésűek (pl. a nyárfa), és vannak hosszú életű, de lassú növekedésűek (pl. a tölgy). Ahhoz, hogy valamelyikből igazi óriás legyen, egyedi genetikai adottságok, jó termőhely, és persze szerencse is kell (ne vágják ki, elkerüljék a betegségek).

-Azt gondolnám, hogy a Dendromán találkozókat kizárólag fák alatt rendezik, a szabadban. Kik vehetnek részt a találkozókon?

-A honlapon kialakult közösség kívánságára évente legalább egyszer rendezünk egy találkozót. Ezeket meg szoktuk hirdetni a honlapon, bárki csatlakozhat. A dendrománok társasága a legcivilebb civil szervezet. Nincs elnök, titkár, alapszabály, nem fizetünk tagdíjat, nem pályázunk pénzeket. A találkozók általában kétnaposak, és intenzív fa-bejárással telnek. Az ország olyan helyein jövünk össze, ahol egy helyi kalauz jónéhány, eddig még számunkra ismeretlen fát tud mutatni.

-Mik a dendrománia veszélyei? Hol lehet nagy mérőszalagokat vásárolni? Milyen a jó bozótvágó?

-Mérőszalagot barkácsboltban, bozótvágót vadászboltban. A dendrománia veszélyei: kullancs-, szúnyog-, bögölycsípés, elázás, megfagyás, leégés, magánterületről kiebrudalás, kutyaharapás. Van még néhány, el lehet olvasni a könyvemben…

-Itthon és külföldön sokan szeretik a fákat? A fák bölcsességet, tartást, nyugalmat, energiát árasztanak? Akár még ihletet is adnak egy-egy novellához?

-Nem nagyon találkoztam olyannal, akit ne nyűgözne le egy faóriás. Mindenfelé vannak faszerető emberek. Néhány év óta – angol kezdeményezésre – vannak nemzetközi öreg fás találkozók is. Hasonszőrű emberekkel találkoztam ezeken, bár érdekes, hogy a nemzeti vagy egyéni karakter mennyire meghatározza a célokat, módszereket, hozzáállást. Hogy mit sugároznak a fák? Szerintem semmit. Más kérdés, hogy ki mit lát beléjük. Engem az élet sokszínűsége, a sokféle nyertes stratégia (minden mai élőlény mögött évmilliárdos, sikeres családfa van) nyűgöz le. A fák egy ilyen, a miénktől meglehetősen eltérő stratégia markáns, kézzelfogható képviselői. Figyelmeztetések, hogy ne legyünk túlságosan elszállva magunktól.

-A „Friss Cipó-történetek”, a „Tull úr intenzív élete” és a „Vadakul” című novellásköteinek már a címe is mosolyt csal az olvasó arcára. A kiadványokban szereplő írások valóban vidám történetek, az életből merített rövidebb-hosszabb részletek?

-Szó sincs róla. Sportot csinálok belőle, hogy minden kitalált legyen, és elkerüljem a saját életem dokumentálását. Az apró részleteknek persze lehet valós alapja, hiszen végső soron az ember képzeletét is a tapasztalatai határozzák meg.

-Sok hazai fáról tesz említést történelmi, irodalomtörténeti tanulmány. Mi magyarok mennyire becsüljük meg fáinkat? Valahol azt írja, hogy a dendrománia a Föld legbékésebb szenvedélye és hogy ha fáról van szó, mindenki segítőkész. Sőt ne bizalmaskodjunk a nagy fával, inkább egyszerűen másszuk meg! Vagyis mit tegyünk, ha hirtelen meglátunk egy nagy fát?

-Nem állunk rosszul. Éppúgy megbecsüljük a nagy fákat, mint egy ír, román, indiai, vagy akárki. Inkább attól függ a nagy fák megbecsülése, hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy elmerengjünk egy öreg fa láttán, vagy tüzelőt kell-e gyűjtenünk. Mit tegyenek, ha meglátnak egy nagy fát? Szóljanak nekem!