A Jókai által „magyar Faustnak” titulált tudósról az a hír járta, hogy azért értett annyi mindenhez, mert eladta a lelkét az ördögnek. A debreceniek szentül hitték, hogy képes halottakat feltámasztani, az asztal lábából bort csapolni, továbbá jövendőt jósolni.
Az ördöngős mondáknak, a valódi történeti alapjuk azonban igen kevés. Egyes állítások szerint az egész mondacsoportot Kazinczy Sámuel hajdúkerületi főorvos költötte, még debreceni diák korában; vagyis elképzelhető, hogy a mondák nagy része a diáksereg képzelődéséből származik.
A Hatvani Istvánról szóló történetek annyira népszerűek voltak akkoriban, hogy néhányukat Jókai Mór is újraírt (A magyar Faust – 1871), de ugyanezzel a címmel Mikszáth Kálmán is papírra vetett karcolatot, Arany János pedig balladás hangú verset költött Hatvani egyik legismertebb mondatából.
A hihető valóság az, hogy Hatvni István a XVIII. századi magyar művelődéstörténet egyik kimagasló egyénisége volt, a debreceni Kollégium híres polihisztor tanára.
Kezdeti lépések
1718. november 21-én Rimaszombaton látta meg a napvilágot,elszegényedett köznemesi családban. Szülei (Hatvani Gergely könyvkötő és Mester Judit) eredetileg papi pályára szánták, végül mégis az oktatás és az orvoslás vált a szenvedélyévé.
Hatvani az alapismereteit a losonci iskolában sajátította el, a sokat betegeskedő, nehezen tanuló gyermek nagy szorgalommal kerekedett felül gyöngeségein. A debreceni Református Kollégiumban tanulmányait férőhelyhiány, anyagi okok, az országon végigsöprő pestisjárvány miatt csak 23 évesen kezdhette el.
Egy alkalommal jelentős összeget nyert pályázaton, amelyet egy debreceni szenátor tűzött ki: „Mi az oka annak, hogy a hallgatóság oly gyakran szunyókál a templomokban?” címmel.
Ezzel és tanítói munkájával 300 rajnai forintot gyűjtött össze.Befejezte a kollégiumot, a legkiválóbb diákoknak kijáró tiszteletben részesülve, a városi tanácstól 30 forintot kapott, hogy tanulmányait külföldön folytathassa tovább.
Tanulmányok külföldön
1746. május 13-ától Bázelben tanult, és 1748. április 6-án orvosdoktorrá, s még előbb (1747. május 12.) ugyanott a teológia doktorává avatták.
Bázelben lehetősége volt meghallgatni a két világhírű matematikus Johann Bernoulli és fia Daniel Bernoulli matematikai, fizikai és orvosi előadásait. Bázel után Zürich, Utrecht, végül Leyden egyetemeit látogatta. Utóbbi helyen igen nagy hatást tett rá a nagyhírű Musschenbroek professzor. Mestereinek hatására Hatvani kiválóan képzett tudós lett, akit a heidelbergi és a leydeni egyetemek is szívesen látták volna előadóik között.
Ám Hatvanit a szíve visszahúzta a Debreceni Kollégiumba.
Debreceni Kollégium
1749. január 17-én tartotta meg beköszöntő beszédét a debreceni kollégiumban. Székfoglalója, mint az ilyen székfoglalók általában, lényeges adalék egyéniségének, tudományos felfogásának, tudományos programjának megismerése szempontjából. Hatvani latin nyelvű székfoglalójának címe:
„A matematika hasznáról a teológiában és szükségességéről a fizikában”
Néhány sor a székfoglaló beszédéből :„Fizikát végképp nem lehet matematika nélkül tanulni, mert enélkül a legegyszerűbb fizikai jelenségek, törvények sem érthetők. A fizika a természet törvényeit kutatja, elsősorban azokat, amelyek szerint a testek mozognak. A mozgás mennyiség, a mennyiségek változásának vizsgálata így elsősorban a matematika tárgya.”
A fizika definícióját a következőképpen adja:
„Annak a [tudománynak] azonban, amely a mozgásoknak, erőknek, ellenállásnak és a többi jelenségnek, amelyek a testeken történnek, a valódi értelmét megadja, a neve FIZIKA. A fizikát tehát a természet törvényeiből – amelyek a testekben állandóan jelen vannak – lehet megtanulni.
Ebből következik, hogy a fizikusnak a legfőbb értelem, a legjobb és legnagyobb Isten műveivel kell foglalkoznia és azt kell megfontolnia, milyen törvények mozgatják ezt az egész világot; milyen okból marad fenn ez az egyszer megállapított rend: innen lehet a testeken történő minden változásnak az okát megadni.”
Kigúnyolja azokat, akik a fizikát a Bibliából akarják megtanulni, mintha a Szentlélek diktálta volna le nekünk a fizikát, az asztronómiát és a geometriát. ” -olvashatjuk a tudós gondolatait internetes oldalakon.
A Kollégiumban csillagászatot, fizikát, számtant, mértant, teológiát, orvosi élettant, valamint hidrosztatikát kezdett el oktatni. Az első olyan magyar tudós-tanár volt, aki kémiát tanított és a fizika óráit kísérletekkel színesítette. A mértan és bölcsészettan tanára lett. Ő tanított először vegytant, és hozatott a kollégiumba külföldről fizikai kísérleti eszközöket. 1748-ban Bécsben vásárolt egy dörzselektromos gépet, ún. „Electrica machinát”, 1776-ban Budán vásárolt „laterna magica”, a vetítőgép őse, egy Franklin-tábla, és egy 1776-ból származó elektrofor.
László Péterné, kémia-fizika-technika szakos tanárnő, szintén a debreceni egyetemen járva, diákként hallotta a Hatvani professzorról szóló történeteket. A Kollégiumban többször megnézte a kiállított, gyönyörű rézből készült eszközöket, amelyek méltán becsesek és megtekintésre érdemesek a mai kor számára is.
A tanárnő magyarázata szerint:
„Az elektrofort Alessandro Volta olasz fizikus találta fel egy évvel korábban. Statikus elektromosság előállítására szolgál. Az első berendezés volt a világon, mellyel a villamos megosztás (influencia) gyakorlati alkalmazásával a dörzsgépeknél nagyobb mennyiségű villamos töltést lehetett előállítani. Kísérletei legendás hírnevet szereztek Hatvaninak. A bemutatott jelenségek újdonság erejével hatottak, még a viszonylag tájékozott és felvilágosult közönség előtt is, hiszen korábban ilyeneket nem láthattak.
Hatvani az elektrotechnika első döntő jelentőségű felfedezéseinek időszakában működött. Benjamin Franklin 1756-ban alkotta a villámhárítót, ekkor kezdődtek Luigi Galvani híres békacomb-kísérletei, melyeket Volta felfedezései követtek. Joggal állítható: Hatvani ámulatba ejtette hallgatóságát, egyúttal a legfrissebb tudományos eredményekkel ismertette meg őket.”
László Péterné véleménye szerint Arany János is jól ismerhette az elektrosztatikus kísérletek forrásául szolgáló dörzselektromos gépeket, hiszen a következőt írta:
„Mellettök egy magasabb állvány,
Fából csinált rezes nagy bálvány,
Üvegtányérral, mint malomkő:
S ha hozzáérsz, megüt a mennykő.”
A „fából csinált rezes nagy bálvány, üvegtányérral, mint malomkő” pontos, költői leírása a nagy, forgó üvegkoronggal működő gépnek. Franklin óta tudjuk, tudta a költő is, hogy a szikra, amit ez a gép ad ki magából, kistestvére a természetben megtapasztalható „istennyilának” vagy „mennykőcsapásnak”. Furcsa fogalompár a „kénköves mennykő”, hiszen a mennykő az égből jön, a kénkőszag pedig a kéngőzök, a kén-hidrogén-gáz szúrós, fojtó szaga, amely a működő vulkánok krátereiból, tehát a földből tör elő.
A professzor magánélete és ami utána maradt
1749. július 30-án nőül vette Csatári István debreceni szenátor leányát, Máriát. Két leányuk és négy fiuk született.
Hatvani, számtalan tevékenysége mellett az országban elsőként látott el iskolaorvosi feladatokat. Megszervezte a kollégium egészségügyi ellátását, diákkórházat és betegpénztárt alapított. Hatvani István tekinthető az első magyar balneológusnak: felismerte a fürdők gyógyerejét, sok szenvedőn segített ásványvizek külső és belső használatának előírásával. Ellátta a környék gyógyszertárainak felügyeletét, kétszáz gyógyszer receptjét dolgozta ki, gyakorló orvosként az országhatárokon túl is ismertségnek örvendett.
Szociális gondolkodású és Debrecenért is sokat dolgozó ember volt, 37 évig volt a filozófia tanszék professzora. Természetfilozófiáját fő művében, az „Introductio”-ban foglalta össze. Ez 1757-ben jelent meg Debrecenben és külön érdekessége, hogy egyik terjedelmes fejezetét Hatvani a valószínűség-számításnak szentelte; ez a tudományág elsőként itt szerepelt nyomtatásban Magyarországon.
Figyelemfelkeltő előadásmódjának, magával ragadó személyiségének, valamint tudásának köszönhetően roppant nagy népszerűségre tett szert a diákok körében.
1786. november 16-án Debrecenben, epebajban hunyt el. A város Péterfia úti temetőjében temették el, de az utókor nem gondoskodott sírjáról, így nem tudjuk temetésének pontos helyét. Véletlenül fennmaradt sírkövét a Debreceni Nagykönyvtárban őrzik.
Halála után verses búcsúztatót írt hozzá Naszályi István,a poetáknak nyilvános tanára (publikus Praeceptora) Debrecenben. Egy részlet belőle:
„…Íme, ez a Hatvani István uram élete, úgy ahogy volt!
Ezt nem igen ismeri a publikum.
De ismeri azt – amelyik nem úgy volt. Ismeri a csodálatos, ördöngős regéket, ismeri a sírok felbontóját, a szellemek és kísértetek parancsolóját, az ördögnek cimboráját, és a híres „Mágyika” birtokosát, aki akkor csinált árvizet, amikor neki tetszett, megcsapolta az asztallábat, s abból tokaji bor csurgott a kannákba, megszánkáztatta a vendégeit, s reggel mindenkinek meg volt kopva hátul a ruhája, amin a hóban csúszott.
Az igazi ember az istennek élt.
A költött ember az ördögnek.
Az ördög embere – túlélte az istenét.”
A professzor nevét fizikaverseny, általános iskolák, gyógyszertárak, utcák viselik. Emlékét és szeretetét több szobor és emlékmű őrzi.
Szöveg: László Péterné; hu.wikipedia.org (és még…- később!)
Fotók: László Péterné; hu.wikipedia.org (és még…)