A holdra, mint misztikus égitestre érdemes odafigyelni, főleg azért mert hatással van az egész élővilágra. Bizonyítják ezt asztrológiai vizsgálatok, és történelmi korok hagyatékai is.

A Hold a Föld egyetlen holdjának a neve. A Földtől vett átlagos távolsága 384 402 kilométer. A Hold a Naprendszer ötödik legnagyobb holdja a Jupiter három holdja: a Ganümédész, a Kallisztó és az Io, valamint a Szaturnusz Titán holdja után.

Ha isten volna

Az égi testek – főként a Hold és a Nap – vallásos tisztelete szinte egyidős az emberiséggel. A korai időkben istenségnek képzelték, a későbbi időszakokban tudományos kutatások alapjául szolgált. 

A legkorábbi időkben az ember a természeti jelenségeket természetfeletti erők érzékszervileg felfogható megnyilvánulásának tekintette. A Nap mellett a Hold is istenséggé vált. Ez a hagyomány szervesen beépült az ókori többistenhívők kultúráiba is. A sumer mitológiában a Hold születését az Enlilről és Ninlilről szóló eposz meséli el. A Hold az alapja az ókorban keletkezett legtöbb naptárnak és ünnepnek. Az ókoriak a Holdat a halál és újjászületés, a termékenység és teremtés istenének tekintették. Sok bennszülött amerikai indián törzs a Holdon egy nyulat látott.

Ha nő volna

A Hold és a szép nő fogalma szinte a legtöbb régi mítoszban, mitológiai elbeszélésben összemosódott egymással. Ez leginkább költői hasonlatok szülte összefonódás, melynek  lényege a szépség, ami a nem könnyen meghatározható fogalomban rejlik.

A Hold szerepe a szanszkrit kultúrában hímnemű szó, ennek megfelelően Indiában nem Hold istennő, hanem isten szerepelt.

Az egyiptomiak, főníciaiak, perzsák, görögök és az itáliai népek templomaikban oltárokat emeltek a Hold tiszteletére. Karthágó romjainak közelében, Rómában, Epheszoszban, valamint Pompejiben is találtak olyan templomokat, amelyek egykor a Holddal kapcsolatos vallásos szertartások színhelyéül szolgáltak.

Az asszír-babilóniai pantheonban Sin istennő személyesítette meg a Holdat. Szíriában Sahar néven tisztelték. A rómaiaknál Diana. A görögöknél Artemisz, az erdők, a vadászat és a fény istennője volt.

Az európai kultúra legismertebb holdistensége a görög Szeléné és a római megfelelője, Luna istennő, de az egyiptomiak Honszu istenétől a maják Ixchelén át az észak-amerikai navahó indiánok Yoołga asdząąn istennőjéig még számos kultúrában említik istenként.

A nyugati kultúra első holdistene a görög hitvilág Szeléné istennője volt. A Hold keringési ideje és a nők menstruációs ciklusának egyezősége miatt az ókori kultúrákban általában női istenségként képzelték el a Holdat, az ikertestvérének tartott Napot pedig férfiként személyesítették meg.

Szeléné a mai napig jelen van a Hold kultúrájában. Az égitest felszínének térképezésével foglalkozó tudományt: szelenológiának, szelenografikának nevezik. A görög kultúrában azonban nemcsak Szeléné volt az egyetlen holdisten, hanem egy főisten: Artemisz is megtestesítette az égitestet. A görög hiedelemvilág az idők során egyre inkább Apollón istent kezdte napistenként tisztelni Héliosz mellett. A vadászat istennője, Artemisz pedig Apollón ikertestvére lévén logikusan foglalta el a holdisten(nő) trónusát is. Ugyanez a kettősség a görög hitvilágra épülő római kultúrában is megfigyelhető volt.

Természetesen a Holdnak voltak férfi istenei más többistenhívő kultúrákban. A mezopotámiai Manna (vagy másik nevén Szín), az egyiptomi Thot, Honszu és Iah, a japán Csukujomi. Ezekben a kultúrkörökben (az egyiptomi kivételével) női napistent tiszteltek. Azaz a hiedelemvilágban a Nap–Hold páros egyben a férfi-nő párt is megtestesítette. A kínai filozófiában egyenesen jin-jang ellentétpár egyik megszemélyesítője a Hold (jin szerepben, a jang a Nap), a férfi-nő pár szinonimájaként.

A kínaiaknál a Hold felszíne nyulat és békát is ábrázol. Ez Heng O hercegnő meséjével függ össze, akinek férje Shen Yi volt, az íjászok istene. Shen Yi egy elixírt kapott az istenektől, ami halhatatlanságot biztosított neki. Egyik nap, amikor Shen Yi távol volt, Heng O elcsente a pirulát, és amikor a haragvó férje üldözte, a Holdra szállt fel. A Holdon találkozott a nyúllal, aki az isteneknek kevert orvosságot. Amikor Heng O kipróbálta ezeket a gyógyszereket, varanggyá változott. A mai napig a kínai Őszi Holdfesztivál Heng O szomorú sorsára emlékezik, aki a Holdon látható, mint varangyos béka a nyúl mellett.

A holdsarló helyzete a hónapok során változik és a földrajzi helytől is függ. Egyes afrikai kultúrákban a Hold vékony sarlóját az év nagy részében vízszintesnek látták, amiben az esővíz van, mert amikor eldőlt, eljött az esős évszak. Ezzel szemben az amerikai Kalifornia környékén élt csumas indiánok úgy gondolták, hogy a félhold (ami számukra majdnem függőleges helyzetben jelent meg) azt jelentette, hogy a Hold „üres”, vagyis nincs benne víz. A vízszintes állású Hold jelentette az esős évszak beköszöntét, mintha a Hold egy tálhoz hasonlóan tele lenne vízzel.

Amikor mégis égitest

Először már a többistenhívő társadalomban felvetődött, hogy az állandóan helyét és fényét változtató jelenség nem más, mint egy hatalmas kőgolyó az égen, amelyet a Nap fénye világít meg más és másképpen. Az elmélet szerzője Anaxagorasz volt. Arisztotelész sem istenként képzelte el a Holdat, ő a négy őselemből (föld, víz, levegő, tűz) álló szilárd gömb és éppen ki nem fejlődött csillag átmeneteként értelmezte. Ezek az értelmezések még nem tudták megtörni az égitest kulturális szerepét, istenként való tiszteletét. Az egyistenhit alapjaiban változtatta meg ezt a képet, a kereszténységben, majd a mohamedán hitvilágban nem maradt hely semelyik égitest számára a világmindenséget irányító erők között.

A középkorban először az arab kultúrában vált „objektummá” a Hold – igaz, csak mint periodikusan működő időmérő. A muzulmán vallásban ugyanis az időmérésnek fontos szerepe volt mind a napi ima, mind a Ramadan időszakának kijelölésében. Mohamed próféta viszont csak pontatlan utalást hagyott a hónapok kezdetét illetően: a hónap akkor kezdődik, ha először pillantják meg az igazhívők az újholdat. Azonban a szó szerint vevő hívőknek ez gondot okozott, ha felhős volt az idő, akkor akár napokkal később kezdődhetett a hónap. Ez a hatalmas birodalomban kaotikus időszámításhoz vezetett, akár többnapos eltérések is voltak a városok között az időszámításban. Különös módon a muzulmán vallásban gyökerező problémát egy nem muszlim vallású – az arab birodalomba ékelődő, csillagvallást hirdető szabateus városból, Harránból származó – tudós, Jadír Sinan Adu-Abdalláh Al-Battáni (latinul Albategnius) új matematikai kutatásai révén trigonometriai módszerekkel – a szinuszfüggvény alkalmazásával – sikerült leírni a Hold ciklikus mozgását és előrejelezni az újhold idejét, egységes időszámítást bevezetve a muzulmán világban. Ezzel a Hold végérvényesen a fizika törvényei szerint mozgó testté vált.

A Holdfázisok

A Holdnak nincs saját fénye, csak a Nap fényét veri vissza. A Föld körüli keringése során a megvilágítottsága állandóan változik a Nap-Föld-Hold rendszer pozícióinak változása miatt. A köznyelv szerint a Hold megtelik, majd elfogy. A holdfázisok újholddal kezdődnek, ekkor a Hold a Nap és a Föld között helyezkedik el és pontosan a túloldalát világítja meg a Nap. Az „új” holdat nem látjuk, mert szorosan a Nap közelében van, és a napfényes ég lehetetlenné teszi az észlelését. Nagyjából egy hét alatt egyre növekedve éri el az első negyedet, amikor a Föld-Hold-Nap rendszer pontosan zár be egymással.

Újabb egy hét elteltével következik a telihold. Teliholdkor a Föld kerül körülbelül a Nap és a Hold közé és a felénk eső oldalt éri a napsugár, a holdkorong teljessé válik. (Ha a Föld pontosan a Nap és a Hold közé esik, akkor holdfogyatkozásról beszélünk). Ezután a Hold elkezd fogyni, és egy hét múlva következik be az utolsó negyed, amikor újra derékszöget zárnak be egymással az égitestek, csak az első negyedhez képest a Hold keringési pályájának túloldalán.

A Hold fázisait az ókori egyiptomiak az újjászületéssel magyarázták. Szerintük Ozírisz isten feldarabolásáról van szó, amit riválisa, Széth hajtott végre rajta, aminek során 28 darabra vágta. Ozíriszt hitvese, Ízisz rakta össze.

Ránk is hatással van

Újholdkor és teliholdkor, a Hold és a Nap gravitációs vonzóereje egyesül. A Hold más napokon is vonzza a Földet, de nem olyan erősen, mint az újhold és a telihold napjain.

A telihold és az újhold napjain az egész Hold vonzza a Földet, és a hatása a korábbi analógia szerint olyan, mintha a Hold egy mély lélegzetet venne.

A telihold és újhold napjain az Abszolút Kozmikus Elemek a Földön, mint az Abszolút Föld, Abszolút Víz és Abszolút Levegő, a Hold felé vonzódnak. Ez egy bizonyos típusú finomrezgésű, nagynyomású övet hoz létre. 

A telihold ártalmasabb a fizikai testre, míg az újhold inkább az elme állapotát befolyásolja. A telihold hatása könnyen észrevehető, látható, míg az újhold hatása inkább megfoghatatlan. Mivel az újhold hatása nem nyilvánvaló az egyén számára, így sokkal veszélyesebb is. Ilyenkor nem vagyunk tudatában a káros hatásnak, nem teszünk megfelelő lépéseket sem ellene, így védtelenekké válunk. Míg teliholdkor a felfokozott gondolatainkat könnyebben észrevesszük, az újhold hatását szinte figyelmen kívül hagyjuk, mert az sokkal inkább a finomrezgésű szinten zajlik.

Újholdkor a sötét oldala 

Teliholdkor – mivel a Hold frekvenciái aktívabbak – felfokozott mentális aktivitást ekkor is megfigyelhetünk. A tudatalatti elmében tárolt benyomások típusától függően, a fokozott aktivitás megnyilvánulhat megnövekedett, rendezetlen, véletlenszerű gondolatokban, de akár bizonyos gondolatok körüli, fokozott elmeaktivitásban is.

Az író és a telihold

Az írónak, aki egy könyv megírására koncentrál, valószínűleg a felfokozott gondolati aktivitása a könyvvel lesz kapcsolatos és az írási stílusa kreatívabbá válik. Ezek a fajta gondolatok a tudatalatti tehetség központjából erednek. Így teliholdkor azt fogja tapasztalni az író, hogy termékenyebben és ihletettebben képes dolgozni.

Azonban az emberek többsége erősen változó, igen zavaros és véletlenszerű gondolatokat kap. Ha számos személyiségi hiba van jelen, mint a harag, a kapzsiság, akkor ezek is felszínre törhetnek és uralhatják a gondolatainkat ezekben a napokban, például egy alkoholista ezen a napon többet gondolhat az ivásra, mint máskor.

De ugyanígy lehetséges, hogy egy spirituális beállítottságú személyben, ebben az időszakban könnyebb felébreszteni gondolatokat a Spiritualitásról, melyek tudatalattijában szunnyadnak, kihasználva a fokozott elmeaktivitás és megnövelve a spirituális gyakorlatot a telihold napján.

A Hold és a reinkarnáció

Minden tárgy, a csillagokat, bolygókat és műholdak testeit is ide értve, a „tapintható” tulajdonságaik mellett „megfoghatatlan” frekvenciákat is kibocsájtanak.

A Hold által kibocsájtott frekvenciák hatással vannak a mentális test frekvenciáira, azaz az emberi elmére. Az „elme” alatt az érzelmeinket, gondolatainkat és vágyainkat értjük. Az elme a tudatos elméből és a tudatalatti elméből tevődik össze. A tudatalatti elmében számos olyan benyomás tárolódik, melyek meghatározzák az alaptermészetünket és a személyiségünket. Ám ezeknek a benyomásoknak és gondolatoknak nem vagyunk a tudatában. Ezeket a benyomásokat több (ember)élet – reinkarnáció – során gyűjtöttük össze.

A Hold frekvenciái valamivel finomabb rezgésűek, mint a gondolatainké. A Hold frekvenciáinak megvan az a képessége, hogy a tudatalattinkban található benyomásokból a gondolatok frekvenciáit a tudatos elmébe, a felszínre segítse.

Hasonlóan a Hold, az állatok elméjére is hatással van. Azonban az állatok tudatalatti elméje csak az alapvető vágyak benyomásaiból áll, mint az éhség, párzás, alvás, így a felfokozott gondolatok csak ezekre az alapvető ösztönökre vonatkoznak.

Ugyanakkor a Hold hatással van a vetésre is, ebből alakult ki a kertészeti Hold-naptár, valamint a vetési naptár is.

Az égitest és az irodalom

A szépirodalomban az írók, költők, műveikbe foglalták ezt a valóban misztikus égitestet, mely gyakran „megigézte”, írásra késztette őket.

Tóth Árpád (költő, műfordító) A Hold leckéje című versének létrejöttét a holdtölte inspirálta. A költőre jellemző jellegzetes szókincs, és a szecesszióval rokonított impresszionizmus hűen tükröződik ebben a versében is.

Tóth Árpád: A hold leckéje

Az ám! holdtölte újra!

A Hold a fák felett

Pofáját telifújja,

Incselkedik veled.

S az ócska szemfényvesztés

Addig csal és ragyog,

Míg újra hatni kezd, és

Közönyöd elhagyod.

Autó vesz föl – garázsból

Kovácsolt kék fogat –

S a bánatos garázsból,

A Földről, elragad.

Ki voltál? – elfelejted,

S mosollyal, réveteg,

Még őket is elejted,

A súlyos éveket!

Így szállsz a végtelenben,

Körötted semmi más,

Csak boldog égi csendben

Az irrealitás…

Míg egyszer, jaj, feleszmélsz,

És tágranyílt szemed

A roppant Hold veresréz

Korongjára mered:

Milyen csúf, vén pojáca!

Az ég sátra előtt

Miriád éve játssza

A vidám kócnyelőt.

Az arca csupa festék,

Ám jól látni, hogy a

Torz kráterek kiverték,

Mint cigányt a ragya.

Hát mért ágál? Mi végett?

Vagy mindegy már neki?

Nincsenek a kiégett

Szívnek kérdései?

Robotból – ez a sorsa –

Varázst és fényt csinál,

Mindegy, hogy bent mogorva

Jég tölti, ős homály.

Ragyogni mindhalálig –

Egy titkos hatalom

Így szabta. Majd elválik:

Lesz, nem lesz jutalom?

… Hogy eltörpül emellett

Bús, csöppnyi életed!

És lassan elröstelled

Kicsordult könnyedet.

Cseh Katalin (erdélyi magyar költő, tanár) a Hold-világ című műve több témában írt a Holddal kapcsolatosan gyermekverseket.

E verset elolvasva, vagy esetleg felolvasva, úgy gondolom, hogy mosolyt csal a gyermek szemére, és szívesen hallgatja. Cseh Katalin költőnő, a gyermekek nyelvén értve, a költőnő játszi könnyedséggel írt szójátékot, találós kérdéseket, illetve kislányok, kisfiúk neveit, valamint néniket és bácsikat is megemlítve a verseiben természetesen a Holdra utalva.

Cseh Katalin: Dúdoló

Félhold, telehold,

Hold volt, Hold nem volt.

Fogyó hold, holdsarló,

világít hold-tarló.

Holdév, holdhónap,

kész a hold-honlap.

Holdsugár, holdutas,

Holdon lesz nemulass.

Holdkőzet, holdtérkép,

holdportré, holdfénykép.

Holdtölte, holdtányér,

holdfény vár, most ráér.

Holdkomp, holdudvarló,

holdudvaron bungaló.

Jön telehold, jön félhold:

ezüst ingén kék csönd-folt.

 

Csoóri Sándor a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth –díjas, és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró politikus a Moziba megy a Hold című verse méltán sugallja a Csóri-vers sokrétű, gazdag képvilágát, érzékletes közvetlenségét, valamint a természetet és a kozmoszt az emberi ügyek részévé és jelképévé avató művé.

Csoóri Sándor: Moziba megy a Hold

Moziba

megy a Hold,

vigyorog a képe, tízfilléres csillagok

csörögnek zsebében.

Felhő-páholyban csücsül,

bámulja a földet,

pereg a film:

esti szél

zöld héjú dinnyét

görget.

Nem dinnye az,

vaddisznó!

csörtet az erdő mélyből,

jujj – a Hold

megijed,

a lefordul a székről.

Végül egy Nép költést szeretnék megemlíteni, mely szintén érzékelteti, hogy a Hold valóban életünk mindennapjaiban fontos szerepet tölt be.

Nép költés:

„ Új hold,

új király…

Új Hold, új király,

adjál nekem,

jó heteket,

jó hetekbe

jó napokat,

jó napokba

jó szerencsét;

azután meg,

jó egészséget!”

Források:

1. Tóth Árpád: A Hold leckéje (1927)

2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Tóth Árpád_(költő)

3. Cseh Katalin (illusztrálta Tomos Tünde): Hold-világ (1961). Kriterion Kiadó. 2014.

4. https://hu.wikipedia.org/wiki/Csoóri_Sándor_(költő)

5. Csoóri Sándor: Moziba megy a Hold. Keszeg Ágnes illusztrációival. Cerkabella, cop. 2008. (Szentendre)

6. https://hu.wikipedia.org/wiki/Hold

7. https://szabadonebredok.info/az-emberi-elme-es-a-hold-kapcsolata/