Korábban már megjelent Isa Schneider, orvos-író : „A tizenegyedik parancsolat” című regénye. Aztán most könyvesboltokba került, egy teljesen új borítóval az Ünnepi Könyvhét alkalmával.

„A házasságban élő, emancipált nők testi-lelki gyötrelmeit tárja fel, amikor megtapasztalják életük párjának árulását.”

Ez a rövid tartalom, ám mi az amiben más, mi az ami miatt újra érdemes volt kiadni ezt a kéziratot? -erről kérdeztük az írót.

-Hány év után jelent meg ismét a A tizenegyedik parancsolat című regényed?

-Pont tíz évvel ezelőtt. 2004-ben kiadta az Ornament Kiadó, és néhány évvel azelőtt, a Kossuth Kiadó. Azt állították, hogy a könyvek percek alatt elfogytak…

-Mit gondolsz, manapság az emberek mit olvasnak szívesen? Mire van igény?

-Azt hiszem, a mai olvasó nem különbözik korábbi idők olvasóitól… Az emberek azért olvasnak, hogy kikapcsolódjanak, és egy „más” világba legyen alkalmuk bekukkantani. Igény a jó könyvekre mindig van. Sajnos, ma nehéz a kiadóknak, és ez nem azért van, mert amúgy nem tudnának könyvet készíteni, hanem azért, mert a könyvterjesztők lefölözik a könyvforgalmat. Legalább 50 százalékot elvisz a terjesztés. Ne kérdezd, ez miért van így, nem tudom, de rosszul van, az biztos. A jó, olvasmányos, gördülékeny irodalomra addig lesz igény, amíg olvasni tud az emberiség.

-Az olvasók lelke hol tart éppen?

-A negyedik sebességben. És nem tudni, hogy ez hova vezet. Természetesen könyvek akkor is lesznek, ha esetleg meghaladjuk a sebességhatárt, és falnak megyünk.

Az internetes könyvek éppen csak valamivel olcsóbbak, mint a nyomtatott kiadványok, és a megspórolt összeg olyan kicsi, hogy ennyiért az ember szívesebben olvas kezében tartható könyvet. A papírnak varázsa van, a nyomtatott szónak ereje…

-Ez a regény mindig aktuális, minden időben? Férfi-nő kapcsolat…

-Ha nem tudnám, hogy a férfi-nő kapcsolat az, amely tovább viszi a világot, talán ponyva ízűnek tartanám a témát, de nem az, és tudom, hogy ez a felállítás az emberi lét alfája és omegája, ezért én is nyugodtan írhatok róla. A téma kifogyhatatlan, mert ez maga az élet.

-Ha újra írnád, másképpen írnád? Van, amit változtattál a szövegen?

-Ha ismered a többi könyveimet, tudnod kell, hogy mindegyik más, valamiért. És jelen könyvön egy betűt sem változtatnék. Különös, kedves kritikát kaptam a napokban az éppen most befejezett regényemről: – „Te ez nem olyan, mint az azelőtti, ez egészen más…”. Ezen gondolkoznom kellett, hogy most gyalázat ért engem, vagy nem. Aztán nem dőltem kardomba, mert ez tényleg nem az, ami a másik…nem, nem írnám másképp ezt a könyvet. A többieket más és másféleképpen írtam, mindig másképpen…

-Most is az általad festett kép van a címlapon…, mint az összes könyveden. Mennyire egyedi, hogy az írónak a saját festménye kerül a könyve címlapjára?

-Szerintem ritkán megtörténik, hogy az író saját maga illusztrálja a könyvét de nagyon kevésszer találkoztam vele. A cím lap – képek, festmények még annyira sem gyakoriak. A saját ötletemre kerültek rá a könyvekre a címlapok, egy már meglévő, retrospektív életmű – anyagból válogatva.

Tulajdonképpen a könyvcímlap, az egy teljesen más grafikai forma, külön művészet, de én úgy éreztem, hogy attól még inkább az enyémek ezek a könyvek, hogy a címlapjukon saját festményeim vannak! És kitűntetésnek érzem, hogy a K.U.K Kiadó belement ebbe az ötletbe…

További info: www.isaschneider.hu

Ha Te is kérdeznél az írónőtől, ide írhatsz: isa_schneider@yahoo.com