Kedveseim,

Ebben a városban mindig történik valami…

Ma, február 8-án, szombaton kimentem a városba. Szembe velünk, a könyvesbolt előtt egy idős úr állt a mopsz fajtájú kutyájával. Az úrnak mopsz-arca volt, a kutyának meg öregember arca.

Már ezért is érdemes volt kilépni a kapun.

Valamilyen szent ünnep lehetett, mert a városháza előtt önkéntes kórus vallásos dalokat énekelt. Az énekesek közt voltak olyanok is, akik tolószékben ültek. Megható volt. Egészen addig, amíg a kezembe nem nyomtak egy szórólapot, ami egy vonatot ábrázolt, két nyíllal: a jobb felé mutatóra rá volt írva: Pokol, a bal felé mutatóra az, hogy Mennyország. Mielőtt az együgyűségekről elkezdtem volna csúnyákat gondolni, a süvöltő téli szél kikapta a papírt a kezeimből, és bevágta az egyik szegletben gyűlő szemét közé. Ott a helye -gondoltam, ezek szerint nem nekem szólt, és tovább mentem.

Miért van, hogy butítják az embereket? Ez egy szegény, elhülyített énekkar, vagy boldogok a lelki szegények, mert rossz kis vékony kabátban, dideregve énekelhetnek a téli hidegben dicsőítő zsolozsmákat? Miért van, hogy én találkozom ilyesmivel, ha kiteszem a lábam, hogy a városba menjek? Persze, nem csak én találkozom, hanem az egész város, mindenki, aki arra jár. És mindenki arra jár, mert a központban énekelnek…Csódálom és sajnálom is őket, hogy erre képesek.

Egy ideig a könyves üzletben csiszoltam az agyamat, egész pontosan Bizánc tündöklése és bukása foglalkoztatott, nem kérdezzétek, hogy miért, mert nem tudok válaszolni rá.

Egy idő után, amikor úgy éreztem, hogy már eleget tudok a Keletrómai Birodalomról, haza indultam, amikor hosszú, hölgyekből álló sorra lettem figyelmes, legalább kétszáz méteres volt a sor. Egy –régen templom, most kiállítóhely bejárata felé tülekedtek, ahol is egy felirat hirdette: „A belépés 2 euró”. Nem volt nálam két euró, de ha lett volna, sem állom végig a szeles hidegben az egész sort. Azt azért megkérdeztem valakitől, – régi sorban állások kísértenek az agyamban, egy kiló lisztért, fél liter olajért, tíz tojásért – hogy miért tetszenek sorban állni? És a válasz – „Éljen a női egyenjogúság”, és az van, hogy női ócskapiacot tartanak a templomban.

Valaki kellene ide, hogy kiűzzék a templomból a kufárokat -jut eszembe, aztán mosolyogni kezdek: jó kis város ez, és csak két órára volt szükség, hogy mindezek megtörténjenek. Szórakoztató…

Később rajtam szórakoztak egy patikában, ahová negyed liter alkoholért tértem be. Amúgy alkoholt nem szolgálnak ki, de ismernek, így megkérdezték: pálinkát akarok főzni?

-Nem, nem, – igyekszem elkerülni a gyanúnak még az árnyékát is, inkább elmondom, hogy mire kell: kagylókat és csigákat akarok zsírtalanítani egy eljövendő mozaik-tervemhez. Na, ezt nem kellett volna mondani. Látom, nem hisznek nekem, mi több, azt hiszik: hülye vagyok. Pedig nem… Igazán…Mégis a kórus tagok és kufárok sorába kerültem. Így most már tényleg hazamegyek!

Ölel benneteket!

Isa