Nagyon régen történt. A második világháború ideje alatt voltam kisgyerek. Férjem kedvesen szokta mondani nekem: ” Születéseddel kitört a második világháború, és kő kövön nem maradt…” Ez persze, szemtelenség, de nem erről akarok beszélni, hanem egy játékról, A Búgócsigáról. Így, nagybetűvel, mert nem akármilyen játék volt ez, hanem egy igazi ajándék. Nekem legalább is.

Háború volt, az üzleteket mind bezárták, semmilyen játékhoz nem lehetett hozzájutni, a búgócsigát anyám szerezte valahol. Jó kis játék volt, ha felhúzta az ember, búgott, és számomra még ma is titokzatos ódon. Két irányban is forgott, nyilván, valamilyen áttét volt benne, amikor egy felé lejárt, másik irányban tovább forgott, és ezt párszor megismételte. Társaságban is lehetett játszani vele, ha körbeültük, akinél lejárt, azt megtapsoltuk, és ő húzhatta fel a búgócsigát a következő körre.

Persze, akármilyen jó kis játék, a gyerek – embernek azért vannak vágyai, melyek háborús időkben nem teljesíthetőek. Például nagyon vágytam egy néger babára, amilyet láttam valakinél. Ezermester nagyapám fúrt a csigába egy lyukat, és beletett egy kis kavicsot, ami zörgött, ha forgott a játék. A lyukat betömte valamivel, nekem meg azt mondta, hogy: nekem is van néger babám, csak beletette a csigába, ha megpörgetem, hallani fogom, hogy zörög a baba. Teljesen elhittem és csodák-csodája, amikor a néger babával akartam játszani, tökéletesen ment, csak a búgócsigát kellett felhúznom hozzá. Az idők folyamán még sok gyermeki kívánságom teljesült, mindig hasonló módon. Egyre több kis kavics zörgött a csigában, anyaguk, nagyságuk különböző volt, tehát nagyon jól hallottam, hogy most éppen melyik játékkal játszom, ha búgócsigáztam.

A csigát egyébként eltettem emlékbe, sokáig megvolt. Csíkos volt a csiga, de láttam pöttyöset, kisállatosat, és egyszínűt is később, de a legszebb és legértékesebb természetesen az enyém volt, mert annyi más játék zörgött benne.

Tudomásom szerint a búgócsigát a francia Morilinou Roty, egy játékcég fejlesztette ki. Megpróbáltam az idejét megtudni, több nyelven is, utánanéztem, de nem sikerült rájönnöm az évszámra. Angolszász területen nagyon népszerű volt, létezik egy német mese a Hét Kedves Búgócsigáról. Itt jegyzem meg: egy olyan nyelv enciklopédiájában, amely nyelven tudok ugyan, de nem szeretem beszélni, ezt az elmés magyarázatot találtam búgó csiga ügyben, – szabadon fordítva: -” A búgó játék, egy olyan búgó (?), mely búg, ha búgatják…” Na mindegy.

Aztán azt is olvastam, hogy a búgócsiga tulajdonképpen egy giroszkóp (más néven pörgettyű). „A fizikából ismert perdületmegmaradás törvényét demonstráló eszköz. A giroszkópot Léon Foucault francia fizikus találta fel és nevezte el 1852-ben, amikor egy, a Föld forgását igazolandó kísérletén dolgozott. Giroszkópokat gyakran alkalmaznak iránytűk helyett vagy azok kiegészítéseként (hajókon, repülőkön, űreszközökön).”

Egyébként olyan az alakja, mint egy repülő csészealjnak, lehet, hogy a csészealj készítők a búgó csigát másolták le?

Van egy tovább fejlesztése is, a búgó, zenélő doboz, melyet, ha felhúznak, zenél is, és állatfigurák forognak körben a tetején. Mackó, meg bárányka, esetleg malac. A zene pedig egy altatódal, melyet játszik a doboz. Az, amelyiket én láttam. De elvileg semmi akadálya, hogy a kis zenélő szerkentyű bármit elzenéljen, ha a dal elég rövid. Egész szimfóniákat nem játszik el, ahhoz túl kicsi.

A búgócsiga igazi retro játék, de benne van egy „Mit vásároljunk ajándékban a gyermekeknek” című marketing listában is, ahol 18 játékot sorolnak fel. A búgócsigát már egyéves kortól ajánlja ez a lista, melyet nem én írtam. És ez volt az én történetem tulajdonképpen. Sokkal később egy fiúval jártam, aki vett nekem az ócskaszeren egy búgócsigát. De aztán már nem jártunk együtt, és nem tudom, mi lett a búgócsigával. Valahogy már nem volt olyan érdekes…az a búgócsiga.