November 21-én Budapesten, a Politikatörténeti Intézetben Ady Endre modern, nyugatos magyarságáról, bizonyos vonatkozásaiban megkopott, más szempontból nagyon is aktuális életművéről rendeztek konferenciát.

Veres András irodalomtörténész szerint Ady kultuszát mesterségesen éltették és elfáradt, mára érdemtelen hallgatás, esetenként lebecsülés övezi életművét. Ady volt az első költő, aki maga építette kultuszát, rendkívüli hatása konfrontatív magatartásának is köszönhető, kirakatba tette a totális lázadás képét, és a korabeli hivatalosság támadásai, negatív kampánya is nagyban hozzájárult ismertté válásához.

A két világháború közötti ellenforradalmi kurzusban Ady kultusza hivatalossá vált, intézményesült, iskolai tananyag, érettségi tétel lett belőle, majd 1949 után Petőfi Sándor és József Attila mellett a harmadik forradalmár költőként ismét csak hivatalos elismerésben részesült. Néhány évtized elteltével azonban a közönség a politikai, közösségi költészetet egyre inkább elutasította, és így Ady is háttérbe szorult – ismertette a kutató.

Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke ugyanakkor úgy vélekedett, hogy napjainkban véget érni látszik az Ady-recepció apálya. Fiatal magyar költők szívesen elevenítik fel Ady hangvételét, tematikáját, a magyarság, a közösség problémáinak keserű szemléletét. Újra aktuálisnak tűnik a prófétai, katasztrófára figyelmeztető hang. A diákok értékelik Ady önérzetes gesztusait, természetes arroganciáját és mintha a közönség egy részének is elege lenne a posztmodern irodalom kisszerű, ironikus emberképéből.

Tverdota György irodalmár arra hívta fel a figyelmet, hogy Ady magyarságában igazságtalanul kisemmizett, de mégis birtokon belüli pozícióból, saját magyarságára támaszkodva, a modern Nyugatra és az ősi Keletre apellálva vívta harcát a korabeli hivatalos magyarságképpel.

Ferencz Győző kutató Ady hírlapírói munkásságáról elmondta: 31 lapban több mint 2000 cikke jelent meg, és további több mint 700 írás mögött sejtik az újságíró Adyt.

Ady minden hírlapi műfajban alkotott, de a számára legtesthezállóbb a vezércikk volt, ahol „megmondta, mi van”. Ostorozta a századelő elmaradott, korrupt, klerikális, feudális viszonyait. Publicisztikájában megelőlegezte költészetének fontos témáit és esetenként nyelvi megoldásait is. Verseitől eltérően azonban cikkeiben latin világosság, éleslátás és humor is megfigyelhető.

És ha Erdélyt elveszik című 1912-es cikkében Ady Trianon előtt csaknem egy évtizeddel megsejtette a fenyegető veszélyeket és azt is megfogalmazta, hogy ha Romániába olvasztják Erdélyt, akkor az ott élő magyaroknak még annál is rosszabb sorsuk lesz, mint amilyen rossz a most ott élő románoknak. A korabeli politikai viszonyokról pedig úgy vélekedett: „minden magyar választás az intelligencia és az érettség csődje”.

Ady egy másik cikke a Parlament falai között zsidózó képviselők nyomán azt tanácsolja: Menjünk vissza Ázsiába! Az írás szerint az ország „kis itt felejtett középkor” Európa közepén és „úgy kitessékelnek bennünket, mintha itt se lettünk volna soha” – ismertette Ferencz Győző.

MTI-hír