A köveknek sokkal hosszabb az élete, mint bármi másnak. A kövek olyan ősiek, mint maga a Föld. Végtelen variációban fordulnak elő. A homokkőtől, a bazalttól, a gránittól kezdve, folytatva a kvarcon, szilikátokon, végezve a drága köveknél, egy egész világot alkotnak. Nincs két egyforma kő. Formájuk, rajzolatuk, összetételük egyedivé teszi őket.

Van egy kavicsod, amelyet emlékként őrzöl valahonnan? Na látod! Bizonyára teszed egyik fiókból a másikba, nem tudsz mit kezdeni vele. Miért nem készítesz egy rámát neki?

De nem ez a célom ezzel az írással, hanem felhívnám a figyelmedet arra, hogy a köveknek bizonyos értelemben „lelke” van. Jellege, karaktere, felszíne, színe, és játékos energiája. Beszélget veled, ha odafigyelsz. Próbáld meg érezni a textúráját, a szerkezetét. Néhányról biztosan kiderült az életed során, hogy jó volt megfogni, kézben tartani őket. (Ha belekarcoltak valamit valamikor egy kőbe, azt petroglyphának – ha ki is festették piktográph-nak hívják.)

Mások is „játsztak” a kövekkel életük és kultúrájuk folyamán. A kelták és indián népek, az inuitok (eszkimók) a kövekre totemeket, segítő állatszellemeket festettek vagy karcoltak, amulettként őrizve ezeket. Mindenkinek –beleértve az ausztráliai bennszülötteket, volt egy tisztelt és segítő saját totemállata. A köveknek titokzatos, eszmei (spirituális) erejük van. Tanárok, gyógyítók, nevelők dolgoznak velük.

Gondold meg: a kövek annak a helynek az energiahordozói, ahonnan származnak. Így történelmük, történetük is kell legyen. Bennük van a vulkánkitörés, ami megalkotta; a víz sodrása, mely lecsiszolta a szögleteit; az erdők csendje, a fák növekedése, maga az élet, körülöttünk.

Gyűjts köveket, mosd le őket, rajzolj rájuk valamit, bármivel. Lakkozd le utána, hogy ne törlődjön el a kép. És készíts –képzelj el hozzá, egy mesét vagy történetet. Minél fantasztikusabb, annál jobb! Ha a kőnek speciális értéke van számodra egy másik helyről és időből, megérdemli, hogy ezt valamilyen formában kifejezd és állandósítsd.

Az elmúlt korokban imádták is a kövek egyikét – másikát. Ennek köszönhetően nagy az emocionális töltésük.

Fess nevető szájat és szemeket – orrot, egy kőre. Meghálálja! Jó kedvre derít, meglátod! Festhetsz bármit egy kőre, megtestesíti azt, amit ráfestettél. A képzelet csodálatos. Gyerekeknél még ösztönös, a felnőttek logikája gátló, félre kell tenni egy időre. A játék az, hogy bele kell képzelni a kőbe valamit: állatot, formát, „titkos” jelet, rúnákat. Miután elképzeltük, fessük is rá, úgy a kreativitás és elképzelés vagy képzelő erő társulásával – társításával érdekes tárgyakhoz jutunk. A festett köveket tedd egy skatulyába, és társaságban húzass ki mindenkivel egy kavicsot. A feladat: ki kell találjon egy történetet a kőről. Hogy mit-kit ábrázol, honnan jön, miből van, mi a története, míg idekerült, vannak-e rokonai? Mi a szenvedélye? Ki a barátja? Mit üzen nekünk? Stb., stb., stb.

A történetkövek kőtörténetekké válnak. A történeteket le is írhatod. Nemsokára jó kis gyűjteményed lesz belőlük! Bármire felhasználhatod. Meséket írhatsz, játékokat készíthetsz. Dekorálhatsz. A fantáziának nincs határa!

Természetesen nem mindenki tud kapásból történeteket mesélni. De sokan tudnak! Majd meglátod!

Jó szórakozást!