„A vérvörös rubin a szerelem tüzét szimbolizálja, a zafír az óceán mélységét, a smaragd az erdei tó titokzatosságát, míg a gyémánt a hegyi patak tiszta vizét idézi.” A „köveknek” nemcsak a drágasága és a szépsége kápráztat el bennünket, hanem a megmagyarázhatatlansága is. Vámos Erika geológust, arra kértük, hogy foglalja össze az ásványok eddig ismert és ismeretlen világát. Avagy milyen erőt tulajdonítottak az ásványoknak régen és ma? Igaz-e, hogy némelyiknek gyógyító hatása van?
Már az ősidők óta gyűjtjük
Az ásványokkal és kristályokkal ősidők óta foglalkoznak, mind a tudományosabb rendszereszés, mind pedig a puszta érdeklődés kapcsán. (Az általánosságban megtalálható és előforduló kőzeteket nem kőnek nevezi a szakirodalom. A kőzet ritkábban egy, gyakrabban több ásvány társulása. Egy ásványból áll például a kvarcit (kvarcból) vagy a márvány (kalcitból); zömüket azonban több építi fel. Az ásványok a természetben előforduló, szervetlen, szilárd anyagok, melyeknek meghatározott kémiai összetételük és rendezett atomi szerkezetük van.) Mivel az ókor története igen sok kultúrát foglal magába, ezért csak néhány korral foglalkozunk e téma kapcsán, kiegészítve a drágakövekkel. Először röviden a Stonhengehez fűződő misztériumról, majd az egyiptomi birodalomban fellelhető kövekről és azok felhasználásáról.
Stonhenge
A dél-angliai Salisbury környékén áll a 4000 éves Stonhenge. A legújabb hipotézis szerint a 4000 éves „csillagvártát”, időjárási öröknaptárt csodálhatunk benne. A Stonhenge (vagy függő kövek) egy unikum, mert számtalan hasonló mű közül ez volt a legjobban kiépített, sokoldalúan és tökéletesen funkcionáló időmérő épület. A nagy kövek többnyire nagyméretű, faragatlan vagy durván megmunkált sziklaövek, ezért görög szóval megalitonnak (megasz= nagy, lithosz= kő) hívják. A menhireknek (kelta szóösszetétel: mean = kő, hir = hosszú) fontos szerepük volt a halott tiszteletben: a hősök sírjai mellé vagy köré állítottak nyers kősziklákat, vagy általában egyet-egyet a sírok elé, hogy a halott kiszálló lelke megpihenhessen rajta; nevük: „lélekpihentető”.
„Az Avon folyó keleti partján, Stonehenge-től 4 kilométerre délkelet felé, Boscombe Down dombjain a régészek két, i.e. 2500-2300-ból való temetkezési helyet, s bennük egy súlyosan sérült lábú, alighanem sánta, 35 – 45 éves férfit, valamint egy fiatalabb rokonát – talán éppen a fia – maradványait tárták fel. Az idősebb férfi sírjából a kor leggazdagabb brit leletegyüttese került elő. Volt a tárgyak között aranyból készült hajdísz, rézkés, kovakő szerszám, íjászok két kőből csiszolt csuklóvédője, fémmegmunkáláshoz való párnakő, és több Beaker-stílusú agyagedény, amely akkortájt a Brit-szigeten nem, csupán a kontinens más részein volt használatos.” -olvashatjuk a hu.wikipedia.org -on.
Az egyiptomi birodalom kőzetei:
Azurit (rézlazúr):
Mélykék, bázisos réz karbonát, amely rézlerakódásokban fordul elő. Neve a perzsa „lazvard” szóból ered, amely több európai nyelvben a kék szín őse: franciáknál: azur, spanyoloknál: azul, olaszoknál: azzurro. A fémes réz anyakőzetként, színezőanyagként és valószínűleg a kék máz előállításához használták. Régi freskókon lehet látni, a kék ég bezöldülését, melynek oka az azurit malachittá alakulása. Emellett szemhéjfestékként is alkalmazták.
Dolerit:
A bazalt durvább változatainak neve. Az Ó-birodalom korában ezt a fekete kőzetet építkezéseknél használták, elsősorban útburkoló kőnek. Edények és bazaltfejek, valamint más hasonló tárgyak készítésére.
Földpát:
Amazon-kőnek is nevezik; áttetsző, zöld kő, az egyiptomi wádikban (völgyekben) sok felé előfordul. Az ókori Egyiptomban, különösen a Középbirodalom idején göngyölt amuletteket készítettek az ékszerészek.
A holdkő a földpátok csoportjába tartozó elegykristály. A holdkő elnevezése az ásvány varázslatos fényjátékára utal, mely a Hold sejtelmes ragyogásához hasonlítható. Ásványtani nevén adulárnak hívják, ezt a nevet a svájci Adula hegyről kapta.
Homokkő:
A XVIII. dinasztia korát követően általában használt kő, mely kvarchomokból áll, az építkezéseknél a leggyakrabban alkalmazott kövek egyike. Egyiptomban templomoknál és monumentális épületek munkálatainál használták.
Kalcit (mészpát):
Fehér vagy sárga színű, melyet épületek, vázák készítésére, szobrok szemének berakásaként használtak.
Karneol:
Núbiából származó vöröses barna féldrágakő. Egyiptomban ékszerek készítésére használták. A karneol elnevezés bizonyára a latin „cerasus”= cseresznye szóból származik, később azonban carneolummá alakult, ami hússzínű drágakövet jelent. Ékszereket, amuletteket, pecséteket és kisebb dísztárgyakat már az ókorban készítettek belőle. Legnagyobb lelőhelyei India, Brazília, Oroszország.
Kvarcit:
Kemény homokkőfajta, fehér, sárga vagy vörös színű. Egyiptomban építkezéseknél használták, sírkamrák, ajtóküszöbök burkolására.
Lazurkő:
Féldrágakő, nagyra becsülték, ékszerek berakásaként alkalmazták.
Malachit:
Zöld színű, bázisos rézkarbonát. A legősibb rézérc, melyet a szemfestékként, falfestmények színezőanyagaként, valamint mázak és üveg készítésére használtak. A malachit neve a „malakhé”= mályva, vagy a „malakosz”= puha, görög szóból származik.
Mangán (mangánoxid):
Egyiptomban máznak és üvegnek használták, a bíbor szín miatt, ritkán szemfestékként és sírfestmények színező anyagaként hasznosították.
Mészkő:
Sírok és templomok építésére a XVIII. században közkedvelt.
Obszidián:
Vulkanikus eredetű, fekete vagy zöld színű természetes üveg. Szerszámok, szobrok, amulettek, gyöngyök, szkarabeuszok készültek belőle, valamint szobrok szemeinek berakásként díszelgett. Az obszidiánt a római Obsius után nevezték el, mert Obsius hozta először Rómába Etiópiából.
Pala (szürke agyagpala):
Kemény, finom szemcsézetű kőzet, gyártottak belőle karpereceket, edényeket, szobrokat és szarkofágokat.
Réz üvegpaszta:
Mesterséges agyag, melyet a IV. dinasztia idején is használták az ókori Egyiptomban. Kék színezőanyagként, valamint gyöngyök, amulettek, és kék vagy zöld színű cserépedények készítésére.
A drágakövek mágiája
Már az ókori Kínában, Egyiptomban, Görögországban és a Római Birodalomban is használták a drágaköveket szerencsehozó tárgyként, valamint egészségügyi problémák és betegségek orvosszereként. Ugyanakkor a közismert drágakövek – a gyémánt, a rubin, a zafír, a smaragd vagy az opál – mellett régóta számos más követ is használnak díszítésre.
A gyémánt a görög adamasz szóból kapta a nevét, mely annyit jelent „legyőzhetetlen”. A legkeményebb ismert ásvány.
A rubin és a zafír szépsége erős, telt színükben rejlik. Mindkettő a korund nevű ásvány változata, amely tiszta formájában színtelen.
Az opál név valószínűleg a szanszkrit upala szóból ered, melynek jelentése „értékes kő”. A görögök átvették e szót, „opalliosz” lett belőle, így jött létre az opál elnevezés.
A rómaiak a mai Szlovákia területéről származó opálokat foglaltak ékszereikbe. A mai bányászott opált nemcsak az ékszeriparban, hanem a csiszoló- és szigetelőanyagok gyártásához is használják.
Ametiszt:
Tiszta állapotban drágakő. Az összes kvarcváltozatok között a legkedveltebb kő. A régiek is nagy becsben tartották, amulettnek hordták, mert azt tartották róla, hogy hordozóját megvédi a részegségtől (az amethüsztosz görög szó, jelentése: nem részegítő). Az asztrológiai hagyományok szerint a februárban születettek, a Halak és a Vízöntő köve az ametiszt. A józanság, értelem, tiszta gondolatok köve, amely megvéd a mérgektől is. Neve női névként is használható. Ametisztmandulákban bányásszák. Az ilyen mandulák nagy mennyiségben találhatók Brazíliában. Külföldi lelőhelyek vannak még Uruguayban, Szibériában, Mexikóban és Kanadában. Hazánkban Gyöngyösoroszi és Telkibánya mellett fordul elő.
Tévhitek és mítoszok
A köveknek kisugárzásuk van, gyógyító, rezgési energiát bocsátanak ki -vélekedik a geológus. A drágakövek és féldrágakövek állatövi jegyekhez való sorolása régi korokra nyúlik vissza (horoszkóp ásványok): az ókori egyiptomi, görög, római, és mindenekelőtt a középkori Európa asztrológia felismerésein nyugszik. A kínai kultúrában, 5000 évvel ezelőttről, a Vörös császár, Csen Nung idejéből sok feljegyzés maradt hátra a kövek gyógyerejéről. A Kr. e. 384-322-ig élt Arisztotelész jegyzeteiben ír a drágakövekkel való kezelés akkori módszereiről. A napjainkban jól ismert, ősi indiai Ajurvéda-filozófia is a köveket ajánlja betegségek esetén a test és a lélek harmonizálására, többnyire porrá tört formában.
A 12. században egy apátnő: Hildegard von Bingen. Physica című munkájában a rátétel mellett a drágakövek belsőleg történő alkalmazását is javasolja, a drágakő lenyelésétől a feloldott ásványok megivásán át a „drágakővizek” bevételéig. A kövek a 16. századtól az orrvérzésre hematit rátételével csillapították. Ezen a területen különösen Philip Aureolus Bombast (1493-1541) ért el kimagasló eredményeket – akit „Paracelsus” néven ismer a világ.
Mai „kődivat”
Említést érdemel még a borostyán, melynek görög neve elektron.
Fosszilis fenyőgyanta kövület, amely 50 millió évvel ezelőtt keletkezett. A gyorsan megszilárdult gyanta zárványokat rejthet magában. A leggyakoribb zárványok a rovarok, pókok, növények, tűlevelek, virágok, gallyak, gyümölcsök, spórák, gombák, mohák. Már az ókorban észrevették, hogy ha megdörzsölik, akkor sztatikusan feltöltődik. Később mikor az atom szerkezetét megismerték, erről kapta a nevét az elektron. Égésekor kellemes illat keletkezik, erre utal az angol „amber” és a francia „ambre” elnevezés, melyek az „ámbra” szóból erednek. A német neve bernstein „égő kő” amely az ónémet „bernen”= égni és a „stein”=kő szavakból származik, ebből az elnevezésből alakult ki a lengyelek „bursztyn” szava, és a magyar borostyán elnevezés.
Ma gyakran látni csecsemők nyakában nyakláncként, egyes állítások szerint kisgyermekeknél segíti a nyugodt alvást.
Más, „segítő” kőzetek
Számtalan ásványból készült nyakláncot, medált, karkötőt, fülbevalót, gyűrűt viselnek nők és férfiak egyaránt.
Vannak, akiknek az inga (jóslásra, keresésre), a merkaba csillag (meditációra), a masszázs pálca, a piramis forma (a test elektromágneses tereinek kiegyensúlyozására), a nyugikő (feszültségoldásra), a rúna kő (jóslásra), a Feng Shui kristály, a csakra kő, vagy a reiki kő segít. Nem beszélve a szerencsehozó állatfigurákról. Ősidők óta, az emberek az állat jelképeket varázserővel ruházzák fel, és segítségükkel próbálják egyes problémáikat megoldani. A bagoly a bölcsességet, a kutya a hűséget és a barátságot, a macska a titokzatosságot, az oroszlán az erőt, a teknős a hosszú életet, az elefánt pedig a testi erőt szimbolizálja. A disznó és az elefánt szerencse hozó hírében áll. A béka a termékenységet, az átváltozást, és a gazdagságot jelképezi. Egyes hiedelmek szerint pénzt hoz a házhoz.
Emellett vannak, akik ásványból faragott angyalt (szeretet, hit, remény, védelem), koponyát (energia, erő, jóslás, meditáció), esetleg Ganésa szoborot (akadály legyőzése), szerencsefát, ásványlámpát, szerencse szütyőt, vagy ezoterikus üvegcsét hord magával.
Mindenki maga dönti el, hogy belső meggyőződése, lelki alkata szerint, miben tud hinni vagy mibe mer kapaszkodni.
Gyógyítás drágakövekkel
A drágaköveknek nemcsak a drágasága és a szépsége kápráztat el bennünket, hanem a testre és a lélekre kifejtett gyógyító hatása is. A négy legismertebb drágakő: a vérvörös rubin a szerelem tüzét szimbolizálja, a zafír az óceán mélységét, a smaragd egy erdei tó titokzatos szépségét, míg a gyémánt egy hegyi patak tiszta vizét idézi.
Magyarország és ásványai
Magyarországi szabad lelőhelyek: ásványok Rudabánya, ahol malachiotot, azuritot is lehet találni. Erdőbényében pedig gyönyörű megkövesedett levéllenyomatokat.
Itthon az UNESCO Földtudományi Tagozata hirdette meg a geopark programját, ezt követően létrehozták az Európai Geopark Hálózatot, mely napjainkban 52 taggal rendelkezik. A geoparkok funkciói, hogy felfedezőutak során megismerhessük a Földünk sokszínű földtudományi örökségeit. Hazánkban az Európai Geopark Hálózat két tagját csodálhatjuk meg. A 2009-ben elsőként alakult, határokon átnyúló a Novohrad-Nógrád geoparkot, illetve a 2012 őszén a hálózat tagjává vált Bakony-Balaton Geoparkot.
Bakony-Balaton Geopark
A geopark több mint 3100 négyzetkilométernek geológiai múltja, földtani felépítése hazai viszonylatban páratlanul gazdag. Itt látható, a Tihanyi-félsziget hévforráskúpja, a Tapolcai-medence vulkáni tanúhegyei (Badacsony, Szent György hegy), a Káli-medence kőtengerei, a Tapolcai-tavasbarlang, a Hegyestűi-bazaltorgonák, vagy éppen az Úrkúti-őskarszt.
Novohrad-Nógrád Geopark
A Novohrad-Nógrád Geopark határon átnyúló területe Nógrád megye északi- és Besztercebánya megye déli térségében található. A közel 1600 km2-es terület 63 magyar és 28 szlovák települést egyesít geológiai értékekre alapozva. A geopark területén 167 védett érték található, köztük a Világörökség részét képező Hollókő, illetve az Európai Diplomával kitüntetett Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület.
Fontos az értékeink megőrzése!
„Megállapítható, hogy már az ókorban, de az előző korokban, például az aztékok idején is, a természet által nyújtott kőzeteket, ásványokat nemcsak használták, hanem bizonyos értelemben a kultúrájuk részét is képezték -vélekedik a szakember, majd folytatja. A valóság többször azt mutatja, a bányászat tönkreteszi az élő természetet és beleavatkozik a természet és a geológiai összhang nyugodt életébe, de akad néhány ellenpélda is. Az egyik ilyen példa a bükkábrányi lignitbányában megtalált mocsári ciprusok, melyek azóta az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területén leginkább „turistacsalogató” látványossággá váltak.
Vámos Erika, geológus szerint a legfontosabb a természet értékeinek megóvása. A geoparkok létesítése elősegíthetné, a mai globalizált világ és természet „harmonikus” együttműködését. S így talán még unokáink is gyönyörködhetnének egy-egy természetes képződményben, az évmillók által létrejött páratlan csodákban.
Fotók: hu.wikipedia.org; irodalmibableves.hu
Felhasznált szakirodalom
-
Panyik István – Sellei Sarolta: Stonhenge. Corvina Kiadó, 1975.
-
Bernhard Graf: Gyógyítás drágakövekkel
-
Dr. R.F, Symes és a londoni Természettudományi Múzeum munkaközössége: Kőzetek és ásványok. 1996 Park Kiadó, Budapest.
