Észrevétlenül és rég elfeledetten meghalt 1947-ban, egy nyolcvankilenc éves, Szabolcs megyei öregasszony, akit Czóbel Minkának hívtak. Halála előtt, egy évvel, egyetemi disszertáció jelent meg életéről, műveiről és jelentőségéről. Minkáról akkor már évtizedek óta nem beszéltek, nem írtak, verseit nem olvasták.

A modern magyar költészetnek, Adynak és a Nyugatnak az egyik legfontosabb előfutára volt. Magyarul, franciául, angolul, németül verselt, magyar klasszikusokat fordított nyugati nyelvekre, nyugati moderneket fordított magyarra, először szólalt meg magyarul a franciás dekadencia hangján, szinte előzmények nélkül elkezdett magyar szabad verseket írni.

Tanulmányait Nyugat-Európában végezte, Párizsban a Sorbonne hallgatója volt.

A költőnő első verseskötete, 1890-ben jelent meg Nyírfa lombok címmel.

A Szabolcs megyei Anarcspuszta úri kisasszonya, dédunokája volt Orczy Lőrincnek, a hajdani generális-költőnek, a népies hangvétel egyik fontos irodalmi kezdeményezőjének.

A költőnő sógora volt Mednyánszky László, festő, aki az irodalomban is jártas, művelt ember hírében állt.

Minka ifjúkorától fogva verselt. Amikor már felnőtt leány volt, Mednyánszky megmutatta verseit Jókainak, aki biztatta, hogy folytassa, ahogy kezdte. Irodalmi körökbe került, összebarátkozott Justh Zsigmonddal, és más Párizsban élő költőkkel is.

Verlaine-t Czóbel fedezte fel a magyar olvasók számára, ő fordított le először. De más divatos-modern költőket is tolmácsolt. Lefordította Az ember tragédiáját németre és Petőfi jó néhány versét angolra.

Költő volt leginkább. Az impresszionista festőktől tanult látni, és a francia dekadensektől sajátította el a hangzás árnyalatait. Helye ott lett volna Reviczky körében, hiszen kortársak voltak, ám a szabad verseket író költőnő nem kellett a hivatalos akadémizmusnak.

Idegen maradt az irodalmat formáló fővárosi nyomorgó poétáknak. A Nyugat elindulásával észre sem vették, hogy volt egy előfutár, az akkor 54 éves Anarcspusztán élő gazdag földesúrnő.

Ettől kezdve nem volt jelen az irodalomban, nem is háborgott ellene, évtizedeken át visszavonulva élt a szabolcsi birtokon. A világ megfeledkezett róla, csak kevesen tudják, hogy ki volt Czóbel Minka.

„…Egyetlen, fiatalon megismert és haláláig hűséges társa ugyanis Büttner Helén (festőnő) lett, a levelezésben kezdetben „Lieber College”, később már csak Bob, Bobykám, Pipikém, aki évtizedeken át élettársként osztotta meg vele az anarcspusztai életet.”- írta az írónő életéről korábban a www.artmagazin.hu. (Utalva Németh Ványi Klári: Anarcsi boszorkányok. A javasasszony igaz története a Nyírségből című kiadványra.)

Czóbel Minka földi hamvait (Anarcspuszta, 1855. június 8. – Anarcspuszta, 1947. január 17.) a Czóbel-kúria, 6 hektáros parkjába temették, ahol hatalmas sima levelű páfrányfenyők, vasfák, tulipánfák, platánok és tölgyek nőnek.

Egyéb életrajzi adatok, érdekes történetek olvashatóak a „Bárókert. Az Anarcsi Czóbel-kúria kertje.” című könyvben, amit írta és szerkesztett Ombódi Ildikó.

Czóbel-kúria helye: Anarcs, Kossuth u.32.

Szöveg alap: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Móra Könyvkiadó, 1976

Fotó: IB.hu