Azt hogy az emberiség hol és mikor használt először szappant, arra vonatkozóan még vannak találgatások, ám évezredek óta jelen vannak a szappanszerű anyagok, habzó füvek, tisztító természetes- és mesterséges kemikáliák az életünkben.

A történeti áttekintésünk szerint a „szappan”alkalmazása régen sokkal inkább hatékonysága alapján történt: hideg ellen, egészség védelmére, mosásra, hajfestésre, ma viszont már dekorációként, formázható gyurmaként is funkcionál, sőt természeti- és társadalmi üzenetet is hordoz.

Az őskor ösztönös műveletei

A víz jótékony hatását már az őskorban is ismerték, mégis tudatos tisztálkodásról nem igazán beszélhetünk. A földdel illetve sárral való tisztán tartás, sokkal valószerűbbnek látszik, mint ösztönös cselekedet.

Az ókori eposzokban már mostak

Kr. e. VIII. századi eposzban, Homérosz Odüsszeiájában, Nauszikaá: a phaiák királylánya éppen ruhát mosott társnőivel a tengerparton, amikor rátalált a hajótörött Odüsszeusz. Gudrun, a fogoly, germán hercegnő viszont kényszermunka gyanánt végzi ezt a tevékenységet.

Mumifikálás és gyógyítás Egyiptomban

A legrégibb időkben nem tisztálkodásra, hanem bőrök cserzésére, kikészítésére használták a szappant. Az Ebers-féle egyiptomi papirusztekercsek adatai szerint az egyiptomiak a mumifikáláshoz alkalmazták az olajak és zsírok lúgos sóit. Ezeknek a szappantartalmú anyagoknak gyógyító hatást is tulajdonítottak, és virágokból sajtolt illóolajokkal tették kellemesebbekké.

A hamuzsír és a szóda legrégebben használt lúgok. Mindkettő készen található a természetben.

A hamuzsírt tisztán kinyerni az elégett fa hamujából ugyan fáradságos munka, de kezdetben erre nem is volt szükség. Lúgos oldatot úgy is nyerhettek, ha a hamura vizet öntöttek, és azt néhány nap múlva leszűrték. Szappanfőzéshez persze ezt az oldatot még a víz elforralásával töményíteni kellett. Ezzel az oldattal készültek a mezopotámiai szappanok. A szóda szikes talajokon nagyobb mennyiségben kiszáradt tengerpartokon „virágzik ki”, így a tengerparti népek, főként az egyiptomiak fértek bőségesen hozzá és használták ezt a módszert.

A sziksó és a pompadé

A sziksó, vagyis szóda i.e. 2800-ból, Babilonból származó cseréptöredékek falán is jelen van. A nők test és hajpomádét készíthettek olajokból és hamuból előállított szappanszerű kenőcsökből. Ezeknek a készítményeknek kifejezetten kellemetlen szaguk volt, ezért többek között rózsaszirommal illatosították. Az illatszereket, ékszereket, arcfestést valamennyi kultúra jómódú asszonyai alkalmazták leginkább.

Egyiptomban még az előkelő írnok vagy pap is szinte meztelenül, mezítláb jártkált a palotában vagy a templomban. A ritka hideg ellen testkenőcsökkel óvták magukat, a gyakori nagy meleg ellen szellős öltözékkel védekeztek.

Az ókorban is tisztítottak ruhát vegyszeres úton. Az úgynevezett „derítőföld” vagy „kallóföld” magába veszi a gyapjúból a zsírt, a lúgok a zsírral pedig oldható vegyületeket alkotnak. A fahamuból készült lúgot évezredekig használták ruha mosására. Sőt ismerték a habzó anyagot tartalmazó szappangyökeret is.

Borotválkozáshoz szappan, mosáshoz vizelet

A borotválkozás időszakonként szintén majdnem mindenhol szokás volt, szappan, hab nélkül, éles bronzkéssel végezték. A görögök körében állítólag Nagy Sándor terjesztette el a borotválkozás szokását; ám a római korban is illett borotválkozni.

A görögök és rómaiak fürdőikben szappan helyett bizonyos földfajtákat, szintén alkáli tartalmú anyagokat használtak, sőt, illatosították is ezeket. Egyszerű „toalett szappan” volt a babliszt. A föld, hamu bedörzsölése után annak lemosása következett, majd jöhetett az illatos olajokkal való bedörzsölés. A testre felvitt anyagokat megfelelő kaparókkal távolították el.

A ruházat tisztítása számunkra meglehetősen bizarr módon zajlott. A mosáshoz erjedt vizeletet használtak, melyet a Róma útkereszteződéseiben felállított edényekben gyűjtötték össze. A mosást a fennmaradt rajzok és feljegyzések szerint a vizeletbe áztatva, taposással végezték, kihasználva a vizelet erjedése közben keletkező ammónia lúgos kémhatását. Plinius a „Historia naturae” című művében leírja, milyen hasznos a gallok által használt, kecskezsírból és bükkfahamuból készített szilárd vagy kenőcsös szappan. A római asszonyok nagy érdeklődést tanúsítottak iránta. Nemcsak tisztítási célra hozattak a meghódított területekről, hanem a hajuk színezésére is használták, hiszen különlegesen szép vörös színt eredményezett.

A pompeji ásatások során olyan mosókonyhát tártak fel, melynek edényeiben, tégelyeiben szappanmaradékok voltak.

Az ókoriak – Paulus Aegineta tudósítása szerint – azt is tudták, hogy a lúgsót mésszel maróbbá lehet tenni. Később a mór írástudók is megemlítik a szappant, de inkább csak mint orvosszert, ugyanis meglehetősen drága volt

Európa és a szappanfőző céhek

A szappanfőző mesterség Európában a VII. században jelent meg, és koránt sem terjedt el széles körben. A növényi hamu, növényi vagy állati olajok és illatok felhasználásával készült szappan előállításának módja teljes körű titok volt.

A IX. századi arab alkimisták feljegyzéseiben is találunk utalásokat a szappan tisztító hatása. Ekkor már jelentős Európában az arab, perzsa és indiai szappanbehozatal.

Ezzel egyidőben kezd kifejlődni Európában is a szappangyártás. Nagy Károly rendeletben írja elő, hogy a hűbéri birtokon szappanfőző iparosokat is kell tartani. Szappanfőző céhek alakulnak. Már növényi olajt is használnak, de a lúg beszerzése még mindig nagyon költséges.

A XVI. századból fennmaradt krónikákból kiderül, hogy a szappant borotválkozásra is használták már, és a borbélyok saját maguk állították elő. A lúgoldat töménységének, fajsúlyának megállapítására tojást használtak. A szappanfőzés eljárásait szigorú titokként kezelték, és elárulását komolyan büntették.

Az első szappangyár és 100 év várakozás

Az első szappangyár a XVII. században nyílt meg Toulon városában és a következő évszázadra Marseille lett a szappangyártás központja, ám még ezután is mintegy száz évnek kellett eltelnie, hogy a szappan minden európai háztartásban elterjedjen. Addigra már a mosás rítusa is közkeletű volt, hiszen a tisztaság egyféle státuszszimbólummá vált. Nem sokkal ezután felismerték, a tisztaság elősegíti bizonyos betegségek és fertőzések elkerülését. Ebben az évszázadban még kizárólag a szappant használták mosásra, de hamarosan elterjedtek a közösségi mosóházak, amelyek könnyebbé és egyszerűbbé tették a mosást.

Francia könyv a szappanfőzésről

A XIX. században a francia enciklopédisták egy gyönyörűen illusztrált könyvet adtak ki a szappanfőzés művészetéről. 1789-ben a Francia Tudományos Akadémia pályázatot írt ki a szóda ipari előállítására. A pályázat nyertese 1791- ben Leblanc lett. Ám az új szódát kezdetben bizalmatlanul fogadták: „A szódagyárak elűzik a felhőket, és aszályokat okoznak” – hirdették az ellenzői, fegyveresekkel kellett védeni a gyárakat. A mai szódagyártás technológiájának kifejlesztése Fresnel francia fizikus nevéhez fűződik, 1811-ben szabadalmaztatta az úgy nevezett ammóniás eljárást, ennek ipari kifejlesztése pedig Solvay nevéhez kötődik, ma is Solvay-felé szódagyártás néven ismert.

Itthon volt külön mosókonyha

Magyarországon a nagyobb bérházakban volt mosókonyha, a többség azonban lakása konyhájában mosott. A magyar gazdasszonyok többnyire házilag főzték a szappant, jobbára a disznóölés utáni zsiradék fölös maradványaiból és lúgból. A lúgot előbb a fahamu forrázatából nyerték, később boltban vásárolták.

Hol – milyen szappant használtak?

A mészszappan a sztearinsav-gyártásban, az alumínium- és az ónszappan a kelmefestésben, a mangánszappan a festékgyártásban, a cinkszappan (cinkflastrom) és az ólomszappan (ólomflastrom) az orvoslásban játszott szerepet.

A mosónők korán haltak?

A mosás korántsem volt egyszerű feladat, és szinte lehetetlen volt egy napba belesűríteni. Az előkészítéssel, beszappanozással, áztatással kezdődött az első napon, majd üstben vagy a tűzhelyeken fazekakban forralták a vizet és a lúgot. Ez nem volt túl kellemes folyamat, egyrészt fizikailag is rendkívül megerőltető volt, másrészt a gőztől szinte semmit nem lehetett látni. Ebben a párában kellett a teknőben a vizes ruhát emelgetni, súrolni, többször átrakni, kicsavarni, többször vizet, lúgot cserélni.

Nem hiába írta József Attila, hogy a mosónők korán halnak. Ezután, többnyire harmadnap következett a teregetés és a szárítás. Egyesek szerint a háromnapos nagymosásnak – amit többnyire évente kétszer tartottak – rituális magyarázata van: a három nap a poklot, a purgatóriumot és a paradicsomot szimbolizálja.

Mi a helyzet más földrészeken

1886-ban James és William Lever megvásárolt egy kis szappanüzletet Warringtonban, és megalapította a korábban Lever Brothers, ma pedig Unilever néven működő céget, amely ma is a világ egyik legnagyobb szappanforgalmazója.

A szappan háttérbe szorulását és a szintetikus mosópor feltalálását – mint számos egyéb találmányt – a háború, konkrétan az első világháború segítette elő, ekkor ugyanis egyre nehezebben lehetett hozzáférni a szappan alapanyagaihoz, főleg a zsírokhoz.

Szintetikus mosószerben nincs szappan

A mai mosószerekben tenzidek, vízlágyítók, lúgok, vázanyagok, enzimek, oxidatív fehérítőszerek, optikai fehérítőszerek is vannak. Mivel ez sokkal hatékonyabb ruhatisztítónak számít, később már nem is tértek vissza a szappannal való mosásra, hanem a szintetikus mosószereket igyekeztek tökéletesíteni. Ezt segítette elő a mosógépek elterjedése is, amihez praktikusabb volt mosóport használni.

Az 1950-es években a mosóporok mellett megjelentek a folyékony mosóporok és fehérítők is, később pedig a folteltávolítók és a hidegben oldódó mosóporok.

A szappangyártás a XX. század első felében rohamos fejlődésnek indult. A klasszikus, üstökben való szakaszos szappanfőzési eljárásokat felváltotta a korszerűbb, gazdaságosabban működő folyamatos szappangyártási eljárás. Még meg sem élhette azonban a szappangyártás az ipari kibontakozását, a szintetikus mosószerek megjelenésével máris háttérbe került, a pipereszappanok helyét pedig elfoglalták a folyékony szappanok, habfürdők.

Hazai Retro

Pár évtizeddel ezelőtt a szappanfőzés a háziasszonyok általános feladatai közé tartozott. A disznóölés után a maradék zsiradékból szappant főztek, amely aztán a padláson állt hetekig: „érett”. Ezek a szappanok nem voltak olyan finomak, mint a mai utódai.

Itthon, boltban vásárolható szappan volt az Ó levendula, Flora, Kék Vörös, Gyöngyvirág, AMO, Panatta, 8×4, Óceán…és sok régi márka is, mint például a Palmolive, aminek utóda  még ma is kapható.

Amo pipera – Kőbányáról

Hazánkban és az egykori szocialista országokban oly népszerű Amo szappant kizárólag a Kőbányai Növényolajgyárban gyártották.

A kőbányai gyárban a növényolajgyártás melléktermékeként állították elő a szappant. A nagyüzemi gyártása a 19. században terjedt el, a technológiát William H. Lever dolgozta ki. A kor jelentős találmánya volt, ugyanis a faggyúszappannál kellemesebb illatú, jobban habzó terméket tudtak előállítani, és az sem volt utolsó szempont, hogy olcsóbban gyártották. Az élelmes Mr. Lever néhány év alatt milliomos lett a találmányából.

Az Amo ma már csak legenda hazánkban. Az utolsó darabokat a ’90-es évek elején gyártották a kőbányai gyárban.

Az alkotó jelen! Több mint szappan, üzenet!

Ma Budapest ismertebb helyein szembe néz velünk egy-egy Lush üzlet. Ahol nem csak vásárolhatsz, hanem külföldön a „Lush Kitchen”-ben igazi különlegességeket gyárthatsz te magad is. Vagyis a Lush rajongói betekinthetnek a gyártási folyamatba, sőt saját kezük munkájával alkothatnak is.

Idén a Lush nyerte az Observer Ethical Awards díját, melyet olyan személyek, szervezetek kaphatnak, akik harcolnak a környezetvédelemért és a társadalmi igazságosságért.

A habfürdő, fürdőgolyó, sampon, szappan, gyurma….hűsít, pezsdít. Folyékony szappanuk nincs, a szilárd szappanhoz nem kell tartósítószer és külön csomagolóanyag sem. Egy-egy méretre vágható szappan szinte ehető, szerethető, izgalmasan új, kreatív, látványos, színes, formás, formázható sőt innovatív. Aminek fontos az összetétele, az előállítási körülményei, társadalmi szerepvállalása, több, mint szappan, több mint tisztálkodási szer. A szappan egy üzenet, egy minőségibb, természetesebb életforma alapkelléke!

Forrás: Pallas nagy lexikona; wikipedia.org; mosószóda.com; néprajzi lexikon; ittlakunk.hu; lush; szappanhaz.hu

Fotók: Lush